2017. október 23., hétfő

Testpozitív 1.

Mostanában sok könyv jelent meg testkép témában, nem véletlenül, hiszen lassan már a csapból is ez folyik. Miközben a média minden felületén az jön velünk szembe, hogy mit kellene felvennünk, mit kellene ennünk, hogyan kellene kinéznünk (még ha csak rejtetten is), szükség van az ilyen könyvekre, amelyek rávilágítanak arra, hogy mennyire fontos elfogadni önmagunkat, hogy boldog  életet élhessünk. Ebben a kis sorozatban néhány ilyen könyvet szeretnék nektek bemutatni, ajánlani.

Mona Awad: Antilányregény - Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

Mona Awad regénye egy olyan lányról szól, aki azzal a tudattal éli az életét, hogy ő kövér, csúnya, nem megfelelő, sokszor még akkor is, amikor talán már az XS-es ruhák is nagyok rá. A könyv 13 fejezete Elizabeth életének egy-egy korszakába enged bepillantást, a középpontban pedig mindig kilói száma áll.



Mindenképpen rászolgál az Antilányregény címre, hiszen a regény végig depresszív, komor hangulatú, nagyon mély szomorúságot tükröz, amely rám, mint olvasóra ezerszeres erősséggel hatott. Talán azért sem kapott túl jó kritikákat a Molyon, mert aki nem élte át azt a drámát, amit a történet főszereplője, annak tömény nyafogásnak tűnhet az egész. Annak viszont, akinek már volt vagy van hasonló problémája, inkább feloldozást adhat.
Nem lehet úgy élni, hogy úgy érezzük nem vagyunk jók, nem vagyunk megfelelőek senkinek és semminek és ezt a terhet végig érezhetjük Elizabeth-tel, aki egyszer Lizzie, egyszer Beth, egyszer Liz a történetben, mert annyira nem találja önmagát, hogy azt sem tudja melyik lenne az a becenév, amely a legjobban illene a személyiségéhez.

Engem nagyon szíventalált a történet, hiszen a mai napig küzdök hasonló problémákkal, még ha nem is olyan mértékben, mint a főszereplő. Emellett imádtam a regény retró hangulatát, a régi együttesek említését, a régi kütyüket, valahogy ez is hozzáadott a történethez.
Szerintem mindenki életében vannak pillanatok, amikor nem érzi jól magát a bőrében. Ez a könyv nem ad végső feloldozást, mert a megoldást mindenkinek önmagában kell megtalálni, de aki már rálépett az útra, annak nagyon jó fogódzó lehet. Ha pedig nincsenek ilyen problémáid, akkor azért érdemes elolvasni, hogy beleláss egy olyan személy életébe, akire eddig furcsán, felhúzott szemöldökkel néztél.

Szeretném még tovább olvasni Elizabeth történetét, mert egy kicsit mintha a barátnőmmé vált volna és szeretném tudni, hogy jó van, biztonságban van, boldog és előrébb tart az útján, mint a regén végén.

5/5

2017. október 22., vasárnap

Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál

Nem vagyok egy nagy novella rajongó, de Szentesi Éva új könyvét már nagyon vártam mióta bejelentették az érkezését. Imádom Éva stílusát, a cikkeit és a Hamvaimból című könyve is nemrégiben a szívem csücske lett. A Margó Feszten vettem meg végül Kardos Margitot és egy nap alatt le is daráltam. Nem csalódtam!





A Kardos Margit egy novelláskötet rövidke történetekkel, amelyek sokszor annál ütősebbek minél rövidebbek. Rengeteg női- és férfisorsot megismerhetünk a novellákban. Nőket, akik szerelemre vágynak vagy a sorsuk ellen küzdenek, férfiakat, akik szeretnek, a tenyerükön hordoznak vagy éppen birtokolnak. Mindegyik történet szívbemarkoló, sallangmentes, sokszor talán nyers, de a legfontosabb, hogy úgy érezni mindegyik az első betűtől az utolsóig igazi, valódi.
Mindig is szerettem a kicsit depresszív hangulatú írásokat, amelyek valós embereket, valós érzéseket, a való világot jelenítik meg, olyan csupaszon, amennyire csak lehet. A Kardos Margitban ezt mind a hangulatban, mind az írásmódban megkaptam, semmi nem volt túl írva, úgy volt jó, ahogy volt.

Nem emelnék ki egy novellát sem a sok közül, mert mindegyiket megszerettem valamiért, mindegyikben megtaláltam Éva nyerseségét, őszinteségét, az egész életfelfogását. Pluszban pedig egy Péterfy-Novák Éva írás is van a kötetben, amelyik szintén nagyon tetszett.
Azt kaptam, amit vártam, Kardos Margitot  egyszerűen nem lehet túlhájpolni. Még nagyon sok ilyet szeretnék olvasni Évától!

Már az ajánlás üt az elején. És mennyire igaz!



5/5

2017. október 16., hétfő

Mit olvastam mostanában? - Könyvek vegánoknak és leendő vegánoknak

Bár itt a blogon nem sokszor jelentkeztem mostanában, de azért olvasgatok, főként egy témában, ugyanis már több, mint két hónapja belevetettem magam a vegán életmódba. Így az elmúlt  a olvasmányaim főleg erre a témára korlátozódtak, de kezdek lassan kifogyni belőlük (bár nagyon nehéz!), úgyhogy lassan visszaállok és igyekszem, ha nem is túl sűrűn de jelentkezni könyves bejegyzéssel.



De miket is olvastam mostanában?

Minden Sarah Taylor Hogyan legyek vegán? című könyvével kezdődött, amely tulajdonképpen egy 30 napos program az átállásra. Nekem azért ez nem tellett ennyi időbe, mivel már 3 és fél éve vega vagyok/voltam, de mindenevőknek hasznos ez a felosztás, hogy melyik nap mit hagyj el vagy éppen iktass be az étrendedbe. Ugyanakkor a szerző is hangsúlyozza, hogy mindenki a saját tempója szerint haladjon, motiváció nélkül lehetetlen boldog vegánnak lenni.

Ezután jött egy még "radikálisabb" könyv, Victoria Boutenkotól A nyers étel csodája, amely főleg a nyersvegánsággal foglalkozik. A szerző leírja hogyan lett az egész családja vegán, majd nyersvegán és, hogy ez milyen pozitív változásokat hozott az életükbe. Nagyon motiváló volt számomra ez a könyv, ugyanakkor kicsit előhozta bennem a "hiszem, ha látom" érzést, mert a szerző olyan elképesztő változásokról számolt például a régen cukorbeteg fia esetében, hogy eléggé leesett tőle az állam. 

Ruediger Dahlke neve talán sokak számára ismerős lehet, rengeteg könyve jelent meg magyarul is pszichoszomatikával, szimbólumterápiával kapcsolatban, tőle a Peace Food - Békés táplálkozás hús és tejtermékek nélkül című könyvet olvastam. Ez már egy összetettebb könyv, foglalkozik a hús és tejtermék fogyasztás megbetegítő hatásaival, a vegán életmód etikai oldalával, nagyon sokat ír a nagyüzemi állatartás szörnyűségeiről és végül pedig bevezeti az olvasót a vegánság rejtelmeibe. Emellett azért becsempészi egy kicsit a betegségek szimbolikus oldaláról. Engem levett a lábamról ezzel a könyvével (is).

Elolvastam Bonifert Anna két könyvét is, amelyek a veganallatvedelem.hu-n ingyenesen letölthetőek. Az egyik a Miért vegán?, a másik pedig a Vegán leszek! Kézikönyv kezdőknek. Az előbbiben a szerző bemutat minden tényezőt, amely a vegán életmód mellett szól, az utóbbi pedig tényleg hasznos tippeket, tanácsokat tartalmaz, és persze személyes tapasztalatokat is arról, hogy a vegánság nem a fűevésről, a hiánybetegségekrő és az üres pénztárcánkról szól.

Ha megjött a kedvetek ebben a témában tájékozódni egy picit (valljuk be, sok helyen előkerül manapság), akkor ezeket a könyveket, kiadványokat bátran ajánlom!

2017. szeptember 25., hétfő

Őszi kívánságok

Bár az elmúlt hónapokban kevesebb könyvet vettem (sőt inkább eladtam sokat), de ha ősz, akkor rengeteg új megjelenés, amelyek közül én is szívesen látnék néhányat a polcomon.

Ők már megjelentek

Stephen King: Az
A közösségi oldalon úgy látom, hogy nemcsak én voltam annyira kíváncsi King könyvének megfilmesített változatára. Szerintem profi munka lett, hozta azt a borzongást, amit a trailer alapján vártam tőle, de azért az alvással nem voltak gondok a mozizás után. Viszont az eddigi tapasztalataim szerint az ilyen típusú sztorik olvasva még nagyobbat ütnek (főleg, hogy én abban hiszek, hogy a könyv mindig jobb, mint a film), így jó lenne már elolvasni életem első Stephen King könyvét.  Az új kiadás elképesztően jól néz ki, csak ne lenne olyan hosszú!



Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál
Én imádom ezt a nőt! Elsősorban ezért vagyok kíváncsi az új könyvére, és mert a Hamvaimból is nagyon meghatározó olvasmány volt nálam ebben az évben. Itt elolvashatjátok, hogy mit írtam róla.



Rájuk még várni kell

Potozky László: Égéstermék
Várható megjelenés: október 16.
Kb. két éve olvastam Potozky Lászlótól az Élest és tisztán úgy emlékeztem, hogy írtam is róla itt a blogon, de jobban belegondolva, tudom miért nem sikerült róla írnom, mert nem tudtam hova tenni. És azt hiszem, azok a történetek a legmeghatározóbbak az emberek számára, amelyeket semmilyen skatulyába nem tudnak beilleszteni, nem tudják eldönteni, hogy tetszett-e nekik vagy sem. Szerintem fölösleges ide fülszöveget másolnom, mert az előző mondat tökéletesen leírta, hogy milyen volt számomra az Éles és, hogy mit várok az író új könyvétől.



Amy Schumer: A deréktetovált lány
Várható megjelenés: október 17.
Mert kíváncsi vagyok Amy-re! És titokban reménykedem, hogy tökösebb, magabiztosabb és viccesebb leszek miután elolvastam a könyvet. Viccet félretéve, nagyon sok olyan nő kell még a világba, mint Amy Schumer, úgyhogy nagyon örültem mikor olvastam, hogy magyarul is megjelenik a könyve. A Margó Irodalmi Fesztiválon lesz a bemutatója (Facebook esemény itt). Lehetséges, hogy én is ott leszek.



Péterfy-Novák Éva: A rózsaszín ruha
Várható megjelenés: november 2.
Péterfy-Novák Évától néhány cikknél többet még nem olvastam, de hallottam már őt élőben egy előadáson és nagyon sok jót olvastam az Egyasszony címő könyvéről, amely régóta a várólistámon van. Ez pedig pont elég, hogy várjam az új novelláskötetét, amelynek a borítója is nagyon szépre sikeredett.



Jennifer Niven: Veled teljes a világ
Várható megjelenés: november 16.
Tavaly olvastam az írónő első magyarul megjelent könyvét, a Veled minden hely ragyogót, amely sokakhoz hasonlóan nekem is belopta magát a szívembe a szerethető karakterei miatt, és megmutatta, hogy igenis le tudnak még kötni az ifjúsági regények. Ezt várom a Veled teljes a világtól is, amely címében, megjelenésében és a fülszöveg alapján is nagyon hajaz az elődjére, de remélem nem csak gyenge utánzata lesz.



Ti milyen könyvekre vártok idén ősszel?

2017. szeptember 4., hétfő

Beth Hoffman: Déli álmok

Nagyon sok jót olvastam a Déli álmokról, így pár éve mikor még volt nagy nyári alexandrás akció meg is rendeltem a könyvet. Valamiért csak most került elő, talán mert valami könnyű, nyári strandkönyvet szerettem volna olvasni, de már az első pár oldal után levett a lábamról.



A történet főszereplője Cecelia Rose Honeycutt (már a neve is milyen aranyos), becenevén Ceecee, aki egy ohioi kisvárosban él az egykori szépségkirálynő édesanyjával. CeeCee-nek nincs egyszerű gyermekkora, az anyukája mentális problémákkal küzd és egy baleset folytán el is veszíti őt, így kerül a nagynénjéhez, Dudi-hoz Savannah-ba és szomorú történetből egy meleg, déli hangulatú, őszibarack illatú mese kerekedik. 

"Oletta, mielőtt kiment a szobából, azt mondta, szeret. Vagyis nem pontosan ezekkel a szavakkal: szeretlek, hanem így:
- Nem süt a nap a konyhában, ha te nem nézel rám.
A legszebb dolog, amit valaki valaha mondhat."

Nagyon jó időben talált rám ez a könyv, a jóságos, szerethető karaktereivel és a a szereplők egyszerű bölcsességeivel, szinte mindenkivel tudtam valami miatt azonosulni. A déli hangulat pedig remek volt, eddig el sem tudtam képzelni miről áradoznak egyes könyves bloggerek és miért csinálnak külön listák az ehhez hasonló könyvekről, de most már én is keresni fogom őket. Az augusztus végi nyaralás alatt még erősítette bennem a nyári hangulatot, szeptember elején pedig segített kicsit késleltetni az ősz érzését és optimizmussal töltött el.

Az év és talán minden idők egyik legaranyosabb, legszívmelengetőbb regénye volt számomra a Déli álmok. Bátran ajánlom mindenkinek, aki nem egy magas irodalmi élményt, de egy hangulatos és szórakoztató történetet keres!

5/5

2017. szeptember 1., péntek

Szentesi Éva: Hamvaimból

Már a cím legépelése után elfelhősödött a tekintetem, annyira mély benyomást tett rám ez a könyv. Nagyon szeretem Szentesi Éva stílusát, kicsit olyan "hardcore Elizabeth Gilbert" számomra, mindig elolvasom a cikkeit a WMN-en, ezért természetes volt, hogy be kell szereznem a könyvét. Viszont jó ideig ott állt csak a polcon a Hamvaimból. Hiába a jó ajánlók, értékelések, az ember lányának nem nagyon van kedve ilyen történeteket olvasni, - még ha tudjuk is, hogy happy enddel zárulnak - ahogyan nincs kedve, pénze, bátorsága és a többi elmenni a nőgyógyászhoz. 
Engem egy figyelmeztetés után vitt rá a lélek, hogy elolvassam Éva könyvét, hogy egy kicsit megijesszem és meg is erősítsem vele magam. Jelentem mindkettő sikerült.


A Hamvaimból egy tanmese, egy feltámadás történet, egy nagyon jó önéletrajzi regény, amelyet minden lánynak és nőnek kötelező lenne elolvasnia. Nagyon olvasmányosan megírt, igazán "Évás" történet a méhnyakrák elleni közdelemről. Bár rövid a könyv, de én úgy érzem minden aspektusát felvonultatta a betegségnek. Ami pedig a szívügyem, sokat foglalkozott a betegség lelki okával, amelyről sajnos még mindig nem beszélünk eleget.

Én jó időben vettem le a polcról, sokat sírtam rajta/vele, talán még a metrón is eleresztettem néhány könnycseppet, de nagyon meghatározó olvasmány volt számomra. Tényleg szívből ajánlom minden lánynak, csajszinak, nőnek, hölgynek! És tudom, hogy nagyon nehéz, de üzenem, hogy először mindig önmagatokkal törődjetek és aztán következzenek mások!

5/5

Nagyon várom már Éva új könyv, novelláskötetét, a Kardos Margit disszidált, amely szeptember 15-én fog megjelenni az Athenaeum Kiadónál!


2017. augusztus 17., csütörtök

Octave Mirbeau: Egy szobalány naplója

Nagyon nehezen találok magamnak mostanában olvasnivalót, mindenbe belekezdek, amihez egy kicsit is van kedvem, de sokszor már pár oldal után teljesen eltűnik a lelkesedésem. De most nagyon jó választás volt az Egy szobalány naplója, ami elég rövidke könyv, de úgy érzem a mostani olvasási szokásaimhoz mérve megveregethetem a vállamat amiért egy nap alatt elolvastam.



Ahogy a cím is utal már rá, egy francia szobalány, Célestine naplóját olvashatjuk röpke 200 oldalon keresztül. Elsőre nem tűnhet túl biztatónak a dolog, hiszen egy mai hétköznapi ember szemével nézve unalmas lehet egy szobalány élete, de nem Célestiné.
Ez a kisregény remek körkép a 18. és a 19. századi arisztokráciáról illetve az őket szolgáló emberek életéről, sorsáról.

"Hogy mennyi mocskot, mennyi szégyenteljes bűnt, mennyi alacsonyságot rejt egy tisztelt otthon, egy becsületes család, az erény álarca alatt, azt csak én tudom! Nagyon sok gazdagnak a szíve utálatosabb, mint az anyám ágya volt."

Célestine bemutatja az embereket, akiknél szolgált és azt, hogy miért váltott olyan sokszor családot, közben pedig szépen lassan megismerhetjük az ő múltját, álmait, vágyait is. 
A történetek nem mentesek sem a pajzánságtól, sem a gonoszságtól, egy korai francia szappanoperába illenek.

Talán engem is ez vonzott benne, hogy olyan szemérmesen volt kendőzetlen. Faltam az oldalakat és mint ahogy a Facebook üzenőfalamat pörgetem, vártam az újabb szaftos sztorikat, pletykákat. Nekem ez most egy nagyon üdítő könyv volt és olvastam volna még plusz 200 oldalon keresztül. 

Amit Jane Austen nem nem írt le a regényeiben, azt az Egy szobalány naplójában megtaláljátok.



5/5