2017. augusztus 17., csütörtök

Octave Mirbeau: Egy szobalány naplója

Nagyon nehezen találok magamnak mostanában olvasnivalót, mindenbe belekezdek, amihez egy kicsit is van kedvem, de sokszor már pár oldal után teljesen eltűnik a lelkesedésem. De most nagyon jó választás volt az Egy szobalány naplója, ami elég rövidke könyv, de úgy érzem a mostani olvasási szokásaimhoz mérve megveregethetem a vállamat amiért egy nap alatt elolvastam.



Ahogy a cím is utal már rá, egy francia szobalány, Célestine naplóját olvashatjuk röpke 200 oldalon keresztül. Elsőre nem tűnhet túl biztatónak a dolog, hiszen egy mai hétköznapi ember szemével nézve unalmas lehet egy szobalány élete, de nem Célestiné.
Ez a kisregény remek körkép a 18. és a 19. századi arisztokráciáról illetve az őket szolgáló emberek életéről, sorsáról.

"Hogy mennyi mocskot, mennyi szégyenteljes bűnt, mennyi alacsonyságot rejt egy tisztelt otthon, egy becsületes család, az erény álarca alatt, azt csak én tudom! Nagyon sok gazdagnak a szíve utálatosabb, mint az anyám ágya volt."

Célestine bemutatja az embereket, akiknél szolgált és azt, hogy miért váltott olyan sokszor családot, közben pedig szépen lassan megismerhetjük az ő múltját, álmait, vágyait is. 
A történetek nem mentesek sem a pajzánságtól, sem a gonoszságtól, egy korai francia szappanoperába illenek.

Talán engem is ez vonzott benne, hogy olyan szemérmesen volt kendőzetlen. Faltam az oldalakat és mint ahogy a Facebook üzenőfalamat pörgetem, vártam az újabb szaftos sztorikat, pletykákat. Nekem ez most egy nagyon üdítő könyv volt és olvastam volna még plusz 200 oldalon keresztül. 

Amit Jane Austen nem nem írt le a regényeiben, azt az Egy szobalány naplójában megtaláljátok.



5/5

2017. augusztus 2., szerda

Nyári megújulás

Kedves olvasóim!

Talán nem sokan maradtatok, akik követitek a Könyvek&Kávét, köszönhetően a fél éves eltűnésemnek, amire "csak" annyi mentségem van, hogy időközben szerelmes lettem. Nem olvastam annyit az elmúlt időben, kirándultunk, finomakat ettünk, családoztunk és persze az egyetem is megmaradt a számomra a munkával együtt. De egy-egy könyv mindig ott lapult a táskám a mélyén és bár nem annyira haladtam a olvasással, de lesz mit bepótolnom az elmúlt fél év olvasmányai közül, mivel úgy döntöttem visszatérek a blogra. Már pár hete elkezdtem fontolgatni a dolgot, amikor is egy este nosztalgiáztam egy kicsit és visszaolvastam a régebbi posztjaimat és rájöttem, hogy nagyon szeretném folytatni a blogolást még ha ez nem is jelent majd heti 2-3 posztot. Nyáriasítottam a kinézetet, végre már a visszatérős posztot írom és hamarosan jövök új bejegyzésekkel az elmúlt félév olvasmányaiból válogatva.

Nagy szeretettel és remélve, hogy visszatértek a Könyvek&Kávéra:

Anna


2017. február 9., csütörtök

Könyves zárás - 2017 Január

Az év első hónapja túl sok mindenről szólt ahhoz, hogy a könyvekről szóljon, de mégis olvastam elég szép számmal és persze vásároltam is. 

Olvasások
Bár sok volt a vékony könyvecske, de jól meghúztam a januárt 8 könyvvel és a havi egy vcs-t is teljesítettem. Nem hiába jó ez a vizsgaidőszak.

Lao-ce: Tao Te King
Még decemberről hoztam át, de egyszerűen nem tudtam egyben elolvasni. Sokszor túlragozza az evidens dolgokat is, de néha jó lenne kinyitni, hogy kicsit fejbekólintson.

Őszentsége a XIV. Dalai Láma - Howard C. Cutler: A Boldogság esszenciája
Szintén egy bölcsességes könyv, amit az egyetemi műhelymunkámhoz olvastam. Ugyanazt gondolom róla, mint a Tao Te Kingről.

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító
Szerintem a Garfield volt az utolsó képregény, amit nem újságban olvastam, de a Sarah's Scribbles már az első képkockájával megvett magának, pedig "csak" annyi a titka, hogy mindenki magára tud ismerni benne.


Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés
Komolyabb vizekre evezve volt egy terápiás könyv is januárban (meg később még egy), ami ebben a témakörben sok dolog miatt érdekes volt számomra. Aki kíváncsi egy pszichoanalízis leírására a kliens szemén keresztül, annak nagyon ajánlom.

Egy különleges mese az elengedésről, különös szereplőkkel, különös környezetben. Szerintem sokkal többet ér, minthogy állandóan le legyen akciózva, persze ez azért van, mert nem a mainstream vonalat képviseli.

Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
Számomra igazi csemege volt és Yalom bácsi pedig egyre inkább olyanná válik számomra, mint egy bölcs nagypapa. Úgy látszik a január a "sokszor elő kell vennem" könyvek hónapja volt.

April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight
Imádom a borítóját és azok közé a tiniregények közé tartozik, amiket nem csak meg tudok emészteni, de még élvezek is. Kicsit fűszeresebb, mint egy sima szerelmi sztori, az írónő szívesen játszik a szavakkal és a szereplők jellemével. És szerintem hasonlít a Hazudósokra, de nem rossz értelemben.

Lena Dunham: Nem olyan csaj
Tudom, hogy minden ember titkon azt hiszi magáról, hogy fura, pont ezért jó ez a könyv. Rámutat, hogy nem csak te vagy fura, nézz rá Lena-ra és mindjárt nem is gondolod magad olyan furának. 
Bevallom az elején szenvedtem a könyvvel és sok minden van, amit nem értek és nem is fogok soha, de a végére csak növekedett a Lena imádatom. Az év első vcs-s könyve. Girls utolsó évad jövőhéten az HBO-n.


Beszerzések
A január is "elég" vásárlós volt. Rendeltem két szakácskönyvet, mert bár lassan 3 éve vega vagyok, szeretnék egyre inkább csak növényi alapú ételeket enni. Egyelőre több kevesebb sikerrel megy. Volt egy lírás rendelésem is, mert még mindig elhiszem, hogy a kuponok azért vannak, hogy levásároljuk őket. És ráadásul még egy hiba is csúszott a gépezetbe, a Divergent második része helyett a harmadikat rendeltem meg. Persze azóta már pótoltam a hiányosságot, a február sem lesz vásárlás nélküli. Sajnos. Végül pedig a Maxim akciójából is magammá tettem két régóta áhított könyvet.
Szóval a mérleg januárban 8 - 7, végre az olvasások javára.



Áine Carlin: Legyen vegán!
Reform konyha - Vegetáriánus és vegán ételreceptek
Szummer Csaba: LSD és más "csodaszerek"
Veronica Roth: A hűséges (Divergent 3.)
Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító
Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma
Jeannette Walls: Az üvegvár 



A többiek januárja: Dóri, Katacita, Tekla

2017. február 8., szerda

Corinne Sweet: Mindfulness

Gyakorlatok a tudatos jelenlét eléréséhez - bárhol, bármikor

Folyamatosan és egyre nagyobb tempóban változik, hogy mit ajánlott enni, sportolni, nézni, és az is, hogy mit tehetünk azért, hogy boldogabbnak és teljesebbnek érezzük magunkat. Ezek között van olyan, ami valóban hasznos és van, ami csak mainstream. Szerintem a mindfulness-re, vagy magyarosított nevén tudatos jelenlétre (jesszusom, majdnem lehivatkoztam a fordítást) egyszerűen egyre nagyobb szükségünk van, hogy olykor megálljunk egy pillanatra és egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk, érezzük az étel ízét, az állagát, halljuk a madarak csicsergését vagy akár az autók dudálását a utcán.


Akit bővebben érdekel a mindfulness, annak kezdésként tökéletes ez a könyv. Egy rövid bevezetővel kezdődik (bár azért hosszabbal, mint az enyém), ami a mindfulness kialakulásáról és jótékony hatásáiról szól, majd ezt követik a különböző gyakorlatok. Mert bizony bármikor megállhatunk egy pillanatra és befelé figyelhetünk, a metrón, sorbanállás, mosogatás vagy éppen úszás közben is. Emellett van a könyvben sok-sok inspiráló idézet és az egész gyönyörűen illusztrált, igazi nyugtató kék. Az ilyen gyakorlatos könyvekhez hűen pedig van benne rengeteg szabad hely, amit megtölthetünk a gondolatainkkal.

Nem egy egyszeri olvasmány, megéri akár naponta elővenni és kipróbálni a különböző gyakorlatokat. Kezdésnek tökéletes lehet egy alapmeditáció, de én például egy elalvást segítő gyakorlattal kezdtem el próbálkozni. Gyakorlás nélkül bizony ez sem megy könnyen, de megéri.



2017. február 2., csütörtök

Mette Jakobsen: Minou szigete

December 23-án írtam utoljára könyvajánlót és bár lenne miről írnom egyre csak tolom és tolom az időpontot, mert félek, hogy elfelejtettem véleményt nyilvánítani. Pedig a Minou szigete egy olyan regény, amelyről érdemes írni, így ez lesz idén az első.


A Minou szigetét valami nagyon extra akcióban vettem, pedig már a megjelenésekor kinéztem magamnak. Gyönyörű a borítója, a címe is titokzatos és a fülszöveg elolvasása után még inkább azzá válik.

"Ez a történet egy szigetről szól, ami olyan kicsi, hogy egyetlen térképen sem szerepel. Egy kislányról, akinek az édesanyja egy évvel ezelőtt elindult otthonról a legszebb cipőjében és soha többé nem tért vissza. Szól még Tiszteletesről, aki japán tornagyakorlatokkal tölti az idejét, Ládásról, aki különleges dobozokat szállít a világ minden tájára. Meg Nevenincs kutyáról, aki nagyon szereti az almás sütit, a tüzes karikákon való átugrálást viszont annál kevésbé. Amikor a tenger egy ismeretlen fiút sodor a partra, az ő egyhangú életük teljesen felborul, Minou pedig nyomozásba kezd…"

Szerintem ez a történet most már mindig a télre fog emlékeztetni. A hóra, a zimankóra, ahogyan Minou édesanyja is mindig megérezte, ha esni fog a hó a szigeten. Talán túl sokszor használom a különleges szót az ajánlóimban, de erre a regényre mindenképpen illik. Olyan egyedi, szorongató, édesbús hangulata van, hogy ha ezer könyvet is elolvasok életemben, emlékezni fogok rá.
Minou szemén keresztül egy olyan minivilág tárul elénk, ahol mindennek megvan a rendje, a helye. A reggel mindig kávéval kezdődik, apa mindig ugyanazt főzi vacsorára, de a lelkekben az anya eltűnése még feldolgozásra vár.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy miről is szól ez a könyv? Miért hasonlítják A kis herceghez? Legfőképpen talán az elengedésről és öntudatra ébredésről szól, hiszen Minounak meg kell birkóznia az anyukája eltűnésével és ez által olyan dolgokra rádöbbenni, ami a felnőttek világában mindennapis. A sziget komorsága, szomorúsága, ami a regény alaphangulatát adja pedig számomra nagyon hasonlít A kis herceghez. Mindkét történet a legfontosabb dolgokról szól, ezért van bennem egy feszítő érzés, ha rájuk gondolok. Az élet nem fenékig tejfel, de mégis csodálatos. Örülök, hogy vannak regények, amelyek erről szólnak
Ha választhatnék talán a Minou szigete lett volna az első, amit kedvtelésből elolvasok 12 éves korom körül. Komoly könyv, de érdemes már gyerekkorban elolvasni.



2017. január 14., szombat

Könyves tervek 2017

A tervekhez sosincs késő, vagy legalábbis még a januárba belefér, ha erre az évre gondolok. Érlelődött már bennem december vége óta, sőt már korábban is, hogy miket (nem) kellene idén megfogadni könyves téren, mostanra pedig teljesen letisztult a dolog. Sok mindent azonban nem szeretnél előre eltervezni, majd ahogy adja magát a dolog.



Kevesebb könyvet veszek, mint amennyit elolvasok
Tavaly nagyon elszaladt velem a ló könyvvásárlás téren, idén ezt mindenképpen szeretném mérsékelni, legalább olyan szinten, hogy nem veszek több könyvet, mint amennyit olvasok, hanem inkább pusztítom a tavaly (és tavaly előtt és azelőtt) összegyűjtötteket.

Könyvtár, könyvtár
És az előzőhöz kapcsolódva, próbálok többet járni a Szabó Ervinbe és onnan kölcsönözni vásárlás helyett, meg mert egyszerűen jó könyvtárba járni. Gimis koromban szerintem hetente többször is jártam a szolnoki könyvtárba, persze mindig több könyvet vettem ki, mint amennyit el tudtam olvasni.

Több angol
Ez csak félig tartozik a szórakozásból olvasáshoz, és félig a tanulmányaimhoz, mert most szembesülök vele, hogy bizonyos témákban szinte csak angol szakirodalom van és eléggé "elkényelmesedett" az angolom. Szóval most megfogadtam, hogy hetente elolvasok valami pszichológiai témájú cikket angolul. Ami pedig a könyveket illeti (és a jól megfogalmazott cél minél pontosabb, annál hatékonyabb), legalább 3 regényt szeretnék idén elolvasni angolul. Láthatjátok nem vállaltam túl magam, de a semmihez képest ez is valami.

Újrázok a Harry Potterrel
Néhány évente muszáj. És az új kiadásból tervezem beszerezni az egész sorozatot, hogy a gyerekeimnek majd szépen meglegyen (meg mert nekem is jó addig ránézni :D).

Teljesítem a várólista csökkentést
Tavaly már nagyon közel jártam hozzá, remélem idén végre sikerül, de a lényeg, hogy minél többet elolvassak, a most 24 könyv közül. A listát ITT találjátok.


Amit viszont nem fogadok meg az az, hogy mikor, mit és mennyit olvasok. Majd ahogyan a kedvem tartja, erőltetni nem fogok semmit.

Nektek milyen (nemcsak) könyves terveitek vannak idénre? :)

2017. január 9., hétfő

Könyves zárás - 2016 December

A szokásosnál kicsit később, de itt van a múlt havi zárás is. A decemberem nagyon változatosra, olvasósra sikeredett, olyan igazi vizsgaidőszakos maratoni olvasásokat lenyomtam, és ahogy az lenni szokott, beszerzésekben sem volt hiány.

Olvasások

Anthony Capella: A kávék költője
A tizedek vcs-s könyvem volt és sajnos jó sokáig húztam az olvasását, mert valahogy soha nem volt hozzá hangulatom. Kicsit mást, valami komolyabbat vártam tőle, de egy kalandos, szerelmes, laza sztorinak tökéletes. Kicsit A lélek botanikájára emlékeztetett a sok utazás és énkeresés miatt.

Úgy vágtam bele, hogy nem ismertem jól a sztorit, vagyis nem olvastam a Lányom nélkül sohát, de talán pont ezért nagyon mély benyomást tett rám és a szerzővel erősen szimpatizálok.

Egy romantikus, egyszerű történetnek tűnik, de nagyon fontos dolgokra hívja fel a figyelmet. Minden lánynak, nőnek el kellene olvasnia.

A december és egyben az év egyik top olvasmány volt számomra, amellett, hogy vcs-s könyv is. A vizsgák után bedarálom a következő két részt is. Bár tartanánk már ott.

Szintén nagyon jó élmény volt olvasni és ezt is az év egyik kedvencévé választottam. Tipikus tiniregény lenne, de így az önértékelési problémákkal, a testképzavarokkal nagyon ütős történet.

Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság
A Nők lapjában mindig elolvasom az írásait, így ideje volt már egy könyvnek is. Azt szeretem a bácsiban, hogy nem akar megmondó ember lenni, de valahogy mégis annyira bölcs, hogy nem lehet nem adni a szavára.

Charles Dickens: Karácsonyi ének
Most először olvastam magyarul és nem rövidítetten, de mindenhogy nagyon szeretem. Szerintem nagyon jól megalapozza a hangulatot az adventhez és a karácsonyhoz, és soha nem fog elévülni az üzenete.

Beszerzések
A képen a karácsonyi kupacom látható, a többi könyv pedig reci és saját rendelés. A december még jól meghúzta az éves beszerzések számát, de 2017-ben nagyon szeretném őket visszaszorítani, legalább csak annyira, hogy kb. annyi legyen a beszerzés, mint az olvasmányok száma.


Szepes Mária: Raguel hét tanítványa
Szepes Mária: A vörös orszlán
Helen Macdonald: H, mint héja
Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét
Szendi Gábor: A férfi hanyatlása és bukása
Szabó Magda: Az őz
Hendrik Groen: Lesz ez még így se

Lao-ce: Tao Te King
Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei
Boris Vian: Tajtékos napok
Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek
V. Kiss Orsolya: A herceg fekete lovon érkezett
Julie Murphy: Dumplin' - Így kerek az élet


A többiek zárós posztjai: Dóri, Katacita, Tekla