2013. január 7., hétfő

Simone Elkeles: Rules of Attraction - A vonzás szabályai

Idén lehet hogy hamarabb terítékre kerülnek nálam a karácsonyi könyvek, tekintve, hogy a hatból hármat már a szünetben elolvastam. Tavaly ennél sokkal rosszabbul haladtam. Szóval igen,  A vonzás szabályai is a téli szünetben olyan jól működő 1 nap - 1 könyv rendszer egyik alanya volt, de azt már most tegyük hozzá, hogy hiába áll rendelkezésre rengeteg idő, csak az igazán jó könyveket lehet egy nap alatt elolvasni, Elkeles könyve pedig megfelelt a kritériumoknak.

A Fuentes testvérek története folytatódik. Carlos elhagyja Mexikót, hogy a középiskolát az államokban, a bátyjánál, Alexnél fejezze be. Ám a múltja utoléri és még az igaz szerelem sem védheti meg ettől.

Eddig soha nem hittem benne, hogy egy hamarosan megjelenő könyvet egy másik könyv utolsó oldalain kell reklámozni, még akkor sem, ha az adott könyv folytatásáról van szó. A Tökéletes kémia nekem nem tetszett, be merem vallani, viszont a végén lévő pár oldalas részlet a folytatásból már annál inkább, így úgy döntöttem, nem adom fel ennek a sorozatnak az olvasását, és tényleg nem bántam meg.

Igen, ez is egy tipikus szerelmi történet, tipikus szereplőkkel, kiszámítható cselekménnyel, de mégis rohadtul szórakoztató és izgalmas. Carlos sokkal jobban hozza a rosszfiú imidzset, mint annak idején a bátyja, aki azóta megszelídült Brittany karjai között. Kiara pedig, a női főhősünk, hiába tartozik a szokásos fiús lány kategóriába, aki nem törődik az öltözködéssel és valami férfias elfoglaltságot választott magának vagy éppen kemény sportoló, én akkor is egy különleges karakternek tartom. Hiába nem vagyok fiús lány, szerintem sokkal jobban lehetett Kiarával azonosulni, mint anno Brittanyval. 

A történetben megint sok a véletlen, illetve az egyik fejezetről a másikra lapozva minden ok nélkül eldöntött dolgok. Persze, ez pörgőssé teszi a történet haladását, de én még mindig a kicsit bővebb, vontatottabb, szájbarágósabb történetvezetést szeretem. Ez a stílus viszont, amit Elkeles művel, egyrészt nagyon eladható, másrészt azokat is rabul ejti, akiket nem lehet olyan könnyen, például engem. 

Nem mindig tartom fontosnak szót ejteni a borítóról, de most nagyon megfogott, annak pedig hihetetlenül örülök, hogy a spanyol kifejezések lábjegyzetben vannak minden oldal végén, nem pedig a könyv végén  kigyűjtve. Most őszintén, ki szeret folyton hátralapozni?

Összességében a könyv sikerét számomra (és szerintem mások számára is), nem a kiszámítható történetben látom, hanem azokban az apró dolgokban, amelyek a színt adják hozzá. A kedvenceim mindenképpen a mágneses kekszek voltak (aki elolvassa majd rájön miért), de tetszett az is, hogy Kiara kocsijába csak bemászni lehetett az anyós ülés felőli oldalról. És még valami...valaki...TUCK...na őt annyira bírtam, nincs még egy ilyen szereplő sehol, mint ő.

Értékelés: 5/5

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 364

A köszönetnyilvánítás után pedig ismét kaptunk egy kis betekintést az utolsó könyvről, ami Luis és Nikki történetét meséli majd el. Én a magam részéről repesve várom a Chain Reaction-t.

2 megjegyzés:

  1. tök furi, hogy az első rész nem tetszett neked.:) (és még úgyis érdekelt a folytatás, hát ez sem szokványos:)) én már nem is nagyon emlékszem az első könyvre, de azt éreztem így is, hogy Carlos jobban "rosszfiú karakter". én jobban bírtam őt, viszont a történettel kapcsolatban néha azt gondoltam, hogy "ezt már olvastam egyszer". de én mindkét részért odavagyok:)) kíváncsi leszek, milyen lesz a 3.kötet.:)

    VálaszTörlés
  2. nem tudom, talán a hangulatom sem volt a megfelelő hozzá, de nem tudtam belemerülni az első részbe, Brittany egyenesen irritált és Alex sem lett álompasi számomra. viszont amikor elolvastam a kb. 15 oldalt a második részből, az meg nagyon megtetszett és alig vártam, hogy olvashassam. a harmadik résznél meg elképzelésem sincs, hogy miként futnak majd össze a szálak, úgyhogy várom nagyon :D

    VálaszTörlés