2015. december 31., csütörtök

2015 - Számok és történések

Mielőtt felelősségteljes húszévesként elkezdenék készülődni a szilveszteri bálba (mert a nagyok már nem buliba mennek, hova gondoltok?) szeretnék én is megemlékezni az elmúlt évről száraz tényekkel és némi személyes tartalommal is.

Idén 46 könyvet olvastam el, ami a tavalyi 73-hoz képest hatalmas csökkenés. Azt pedig még borzasztóbbnak tartom, hogy összesen 70 könyvbe kezdtem bele, úgyhogy ez volt talán a legválogatósabb évem. Ugyanakkor megtanultam azt, hogy inkább olvassak kevesebbet, de azokhoz igazán legyen kedvem. Így 2015 kedvenceit tartalmazó listába az elolvasott könyvek kb. fele belekerült, mert mindegyiket annyira szerettem.

Az elolvasott könyvek közül 19 könyvtári, 5 e-book és 22 saját.

A várólistacsökkentést idén sem sikerült teljesítenem. Összesen egyet olvastam el a jelölt 24 könyv közül. A tavalyi évtől eltérően ezen kívül más kihíváson nem is vettem részt, tényleg teljesen spontán olvasásaim voltak a kötelezők mellett. Jövőre viszont újra megpróbálom a várólistacsökkentést, de semmi mást. Jó lenne már végre teljesíteni, mert nem olyan nagy ördöngösség. Vagy csak nem tűnik annak...

2015-ben ezzel együtt 53 bejegyzés került fel a blogra, ami azt is jelenti, hogy végül is a heti egy poszt, amihez mindig igyekeztem ragaszkodni (bár gyakorlatilag ez soha nem sikerült) az így vagy úgy, de teljesült.

Az 5 leglátogatottabb bejegyzés:

Ezen kívül még sok-sok számot említhetnék, amelyekkel igazából én magam sem foglalkozom, miért érdekelne akkor mást? De a szilveszteri ajándékomat, vagyis azt, hogy a blog Facebook oldala a mai napon elérte a 200 lájkolót, azt szeretném itt is megemlíteni és megköszönni. Amikor tavaly elindult az oldal még csak nem is reméltem, hogy egy év alatt sikerül ezt elérni.

A könyves dolgok és számok mellett az is elmondható, hogy eléggé kemény és eseménydús évem volt, talán az eddigi legizgalmasabb, szóval emiatt sem olvastam annyit. Az emberek hajlamosak a legapróbb rosszat is felfedezni a sok jó között. Bár nehéz volt az utóbbi pár hét, de rengeteg minden miatt hálás és büszke lehetek.

2015-ben:
- jogosítványt szereztem
- végre búcsút mondtam a fekete hajszínnek
- az év elején felfedeztem, hogy mennyire sokat tud adni az embernek a sport (nekem elsősorban a futás)
- elballagtam a gimiből
- egy hetet egyedül töltöttem a nyaralónkban, ami igazi feltöltődés volt
- leérettségiztem
- a barátnőimmel voltunk a Vad Fruttik születésnapi koncertjén
- régi álmaim egyszerre váltak valóra: a Hungaroring bejáratánál kaptam meg az sms-t, hogy felvettek a Károli pszichológia szakára
- a keresztszüleim esküvőjén koszorúslány voltam, végre nekem is lehetett hercegnős ruhám
- augusztus végén Pestre költöztem 3 barátnőmmel
- az egyetem mellett elkezdtem dolgozni
- sokkal önállóbbá váltam, amit nagy nehézségek kísértek és fognak még kísérni...
- fejlődött a főzőtudományom köszönhetően az önálló életnek
- rengeteg jó könyvet olvastam
- rengeteg jó filmet láttam
- és szinte minden hétvégén új sütireceptet próbáltam ki
- megtanultam szeretni az új otthonomat és még jobban megszerettem az új családomat, ugyanakkor megtanultam értékelni az igazi otthonomat és az igazi családomat

Remélem a következő évben is hasonlóan hosszú listát írhatok majd és kívánom, hogy a tiétek is ilyen legyen. A blog ezerrel robog tovább, még akkor is, ha néha kicsit lefékez majd. Boldog új évet kívánok minden kedves látogatónak! Holnap már jövök is egy újabb poszttal. 




2015. december 29., kedd

2015 kedvencei

Az elmúlt évektől eltérően most nem választottam ki 10-12 kedvenc könyvet és állítottam őket sorrendbe, hanem egy kicsit rendhagyóbb módon értékeltem az idén elolvasottakat. Már sokszor írtam róla, hogy bár idén sokkal kevesebb könyvet olvastam el, mégis szinte mindegyik nagyon jó élmény volt, úgyhogy ne lepődjetek meg a "csalásaimon", sok helyre egyszerűen nem tudtam csak egy valamit választani.

A legjobb külföldi klasszikus
Bár idén olvastam a Jane Eyre-t és a Kisasszonyokat is, amelyek mind csodálatosak voltak, de a legjobban az év elején olvasott A nagy Gatsby és a későbbi Mrs. Dalloway tetszett, valahogy jó időpontban találtak meg. Őket mindenképpen újra fogom olvasni, lehet, hogy már jövőre.

A legjobb magyar klasszikus
Az érettségi miatt sok ilyet olvastam az év első részében, de az abszolút kedvencem Móricz Zsigmondtól a Rokonok. Olvastatja magát és annyi mai probléma előkerül benne. Egyszerűen szenzációs, hogy mennyire átfogó történet, pedig nem is a hosszabbak közé tartozik.

A legjobb pszichológiai témájú
Mostanában egyre több ilyet olvasok és legszívesebben az összeset felsorolnám, de a legnagyobb hatással Csernustól A nő és vigyázat most csalok, mert még nem fejeztem be!, de Yalomtól A Schopenhauer-terápia voltak rám.

A legjobb igaz történeten alapuló
Igen, most már kiderülhetett, hogy skatulyákat készítek az idei kedvenc könyveimnek, hogy többen lehessenek, de hát ha ennyire szerettem őket? Ide három könyv is került, Elizabeth Wurtzeltől a Prozac-ország, Likó Marci életrajzi könyve a Bunkerrajzoló és a merőben más, de szintén imádom könyv a Napsütötte Toszkána.

A legjobb fiataloknak szóló
Én mindig belezavarodok, hogy melyik könyv new adult meg melyik young adult, úgyhogy maradtam a "fiataloknak" megnevezésnél. Mivel már nem nagyon olvasok ilyen könyveket, nem mintha nem lennék fiatal, de elég mainstream választásom lett itt. Az Eleanor és Park nagyon nagy kedvencem volt az év elején, mert nem olyan mint a többi hasonló témájú történet. A Papírvárosok pedig főleg nem. Egy nem mindennapi cselekmény, a téma viszont minden fiatalt foglalkoztat.

A legnagyobb csalódás
Jevgenyij Vodolazkintól a Laurosz. Valami orosz nagynagynagy regényt vártam és végül egy közepes valamit kaptam.

A legnagyobb meglepetés
A Hazudósokért mindenki odavolt és bár mostanában szkeptikusan állok az ilyen regényekhez, de ennek sikerült engem is letaglóznia. Bennem mindig az "érzés" marad meg egy könyv után. Ettől még mindig borzongok, ha rágondolok. A másik ilyen könyv pedig Lev Grossmantól A varázslók volt. Tudtam, hogy teljesen más, mint egy szimpla fantasy, de nem gondoltam, hogy ilyen nagy hatással lesz majd rám. Különleges, baljós, furcsa hangulatú regény.

A kedvenc íróm
Ezt a címet is megosztottan ketten kapták. Az egyik Nicolas Barreau, akinek A nő mosolya című regénye teljesen elvarázsolt és alig várom, hogy még olvashassak tőle. A másik pedig Lakatos Levente, akitől idén három regényt/kisregényt is olvastam. Úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődött az évek alatt és a most megjelent Szeress jobban! című regénye tényleg az egyik legnagyobb kedvencem volt idén.

A kedvenc írónőm
D. Tóth Kriszta, mert őt és az idén olvasott regényét, a Húszezer éjszakát is muszáj volt megemlítenem. Annyira várom, hogy megint írjon valamit, mert imádom, amit csinál.

A kedvenc borítóim
Az idén elolvasott könyvek közül.



2015. december 25., péntek

Dupla ünnepi levél

Kedves Olvasóim!

Az elmúlt napokban, hetekben azon gondolkoztam, hogy valami személyessel leplek meg titeket karácsony alkalmából, de sajnos nem úgy alakult ez a hónap és a karácsony sem számomra, ahogyan azt az ember előre eltervezi. Most jutottam csak el oda, így a karácsony kétharmada után, hogy úgy érzem van itt egy kis dolgom. 
Először is áldott, békés karácsonyt szeretnék kívánni nektek. Remélem boldogan töltitek ezeket a napokat a szeretteitek körében és mindenki megpróbálja érteni és értékelni azt, aki és ami az övé. Ezenkívül pedig, mivel ez az oldal 90%-ban, mostanában már inkább 99%-ban könyvekről szól, remélem mindenki talált könyvet a karácsonyfa alatt és a sütihalmok felett vagy a kedvenc karácsonyi filmje után elmerül egy jó történetben.
Én ősz elején születtem, nem tudom milyen az, mikor valakinek Szenteste vagy karácsonykor van a névnapja, születésnapja, de a Könyvek&Kávé által kicsit átérezhetem ezt a dupla ünnepet, hiszen a blog a napokban ünnepli a harmadik születésnapját. Tudom tavaly már ellőttem ezt a szöveget, de kb. 8 éve folyamatosan van valamilyen blogom, de egyik sem tartott ilyen sokáig, mint a Könyvek&Kávé. Nem mindig írtam rendszeresen, voltak kisebb-nagyobb szünetek, de az soha nem jutott eszembe, hogy abba kellene hagyjam a blogolást, mert már úgy hozzám tartozik, ahogyan maguk a könyvek. Idén is voltak sikerek. Volt egy második születésnapi játék, több könyvet szinte elsőként olvashattam és írhattam róluk, szépen gyarapodott a követők és a lájkolók száma, de amit a legfontosabbnak tartok, azok az emberek, akiket a blog által megismerhettem és a sok-sok könyv, amit ők ajánlottak nekem vagy egy bejegyzésükben vagy bárhol. Tudom túl érzelgős dolog példaképeket emlegetni, de nekem van néhány közöttük.
Szóval... köszönöm, hogy olvastok, hogy látogatjátok a blogot és köszönöm a sok ajánlást és lehetőséget! Nagy dolgokat már nem ígérek, mert aztán meglátnátok, hogy mennyire nem tartom be őket, de annyi biztos, hogy ezután is itt leszek, ezután is lesz Könyvek&Kávé. Indulhat az óvoda!

Ölel mindenkit: Anna



Ui.: Nem ez volt a személyes dolog, amit terveztem, de azt hiszem ez is már a túl személyes kategóriát súrolja. Remélem elviselhető volt.



2015. december 17., csütörtök

Várólista csökkentés 2016

Sokáig gondolkoztam rajta, hogy érdemes-e ismét jelentkeznem a várólista csökkentésre, mert eddig még sohasem sikerült. Sőt azt sem mondhatom, hogy javuló tendenciát mutatnék, ugyanis idén egyetlen egy könyvet olvastam el a "jelöltek" közül, a Jane Eyre-t. De úgy döntöttem megpróbálom jövőre is, hiszem semmit sem veszíthetek és bár Lobo azt ajánlja, ne vegyük komolyan a játékot, én most igenis komolyan fogom venni és megfogadom, hogy elolvasok havonta egy könyvet a tizenkettő közül. Alternatív listát pedig nem készítettem, mert a túl sok választékból csak nehezebb dönteni. Aztán persze majd jövő ilyenkor meglátjuk mi sül ki a dologból, addig is itt vannak a kiválasztott könyvek. Próbáltam klasszikust, modernt, rövidet, hosszút egyaránt választani, így talán nem lesz olyan nehéz dolgom.


Szabó Magda: Régimódi történet
Papp Diána: Bodza Bisztró
Benedek Szabolcs: A vérgróf
Gillian Flynn: Holtodiglan
Anna Gavalda: Vigaszág
F. M. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Anthony Capella: A kávék költője
Veronica Roth: A beavatott
Anthony Burgess: Gépnarancs
Robert Bloch: Pszicho
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite
Anne Frank: Anne Frank naplója

Készítettem molyos polcot is, amit ITT nézhettek meg.

2015. december 6., vasárnap

Új polclakók & havi könyves zárás - 2015 november

Megint eltelt egy hónap és már javában benne vagyunk a decemberben is, vészesen közeleg életem első vizsgaidőszaka. Ha sokat kell tanulni mindig aktívabb vagyok a közösségi oldalakon, mert muszáj valahol sajnáltatnom magam, az olvasástól viszont elmegy a kedvem, mert tudjátok "nem szabad". Aztán ha majd úgy érzem túltanultam magam, akkor valami könnyű kis regényt fogok elővenni, hogy újra felélesszem az agyam. Na de ez a jövő zenéje, mi is volt novemberben? Munka, egyetem és kevés olvasás, emellett apróbb válságok meg betegségek is tarkították a múlt hónapot, de azt hiszem sikerült ezeken túllendülnöm és a december egy boldogabb hónap lesz, még ha kevesebbet is fogok olvasni (kedvtelésből).

Beszerzések

Három könyvet vettem ebben a hónapban, ebből kettőt, a Lauroszt és A varázslók folytatását, A varázslókirályt már jó rég előrendeltem. Az asztrológiás cucc pedig a néha fel-feltörő szenvedélyem eredménye.

Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz
Amennyire vártam, annál egy kicsivel kisebb csalódás volt, de rögtön elolvastam és írtam is róla.

Lev Grossman: A varázslókirály
Neki még folyamatban van az olvasása, de be tudna szippantani, ha engedném neki. Simogatja a lelkemet, hogy vannak még olyan regényszereplők (Quentin), aki hasonlóan érez az élettel kapcsolatban, mint én.

Takács Tibor: A fejlődés iskolája
Ez egy jó kis kézikönyv az asztrológia iránt érdeklődőknek. Néha felcsapok én is asztrológusnak és elemezgetem a család meg a barátok horoszkópját, később majd szeretnék ezzel foglalkozni. Elnézést kérek ezért a tartalomért azoktól, akik nem hisznek benne.



Olvasások

Szégyenszemre csak két könyvet olvastam el novemberben, meg új szokásomhoz híven egy csomót elkezdtem, némelyiket számon se tudom már tartani.

Bár sokkal kevesebb könyvet olvastam idén, mint az elmúlt években, mégis nagyon nehéz lesz majd kedvenceket választani. Kriszta első könyve is az egyik kedvencem volt tavaly, azt hiszem ez is az elsők között lesz. Bár merőben más a téma, de ez is olyan "Krisztás".

Őt pedig már említettem fentebb.

Emellet ugye elkezdtem A varázslókirályt, Csernus Imrétől A nő után A férfit, az egyik tanárom egy nagyon jó könyvét és Lakatos Levente új könyvét a Szeress jobban!-t pedig már be is fejeztem, de az már decemberre számít majd.

A többiek: Dóri, Katacita, Tekla

2015. december 4., péntek

Lakatos Levente: Szeress jobban!

A nagyon megosztó Barbibébi után, merőben más külsővel (gyönyörűséges borítóval), a Libri Kiadónál jelent meg a folytatás. Nekem is vegyes érzéseim voltak az előzménnyel, de az író többi regényét nagyon szerettem és a Szeress jobban! pedig valami újat ígért.




A Szeress jobban! címe nem mutatja, hogy mennyire összetett, nem csak csupa romantika történetről van szó. A regény helyszíne New York, egy sokak számára szívdobogtató város, ahol Barbi immár öt éve él egy látszólag tökéletes életet. Az apjától kapott lakásban lakik és gazdag barátjával járják a luxuséttermeket meg a luxuspartikat. A történet elején Barbi indiai barátnője. Deshi egy szívességet kér tőle és emiatt a lány megismerkedik a House of Broken Hearts-szal, az eldugott lokállal, amely minden téren fenekestől felforgatja az életét. A szórakozóhely hatására a múlt újra kísérteni kezdi Barbit és talán egy új szerelem is elindul a számára.
A regény másik főszereplője Krisz, Barbi régi legjobb barátja, aki Magyarországon joghallgató, de néhány napra New Yorkba utazik. A kis kiruccanása viszont nem fenékig tejfel a számára, hiszen egy párkapcsolati válsággal is szembe kell néznie miközben már a repülőn megismerkedik egy titokzatos férfival, Atlas-szal és egy bajba került jogász barátnőjének, Norkának is segítséget kell nyújtania a tengerentúlról.


A Szeress jobban!-ban minden megjelent, ami Lakatos Levente előző regényeit jellemezte. A gazdagok és szegények világa, az emberi kapcsolatok, a krimi szál és az erotikus vonal. Talán ennyi minden túl soknak tűnhet, de remekül ötvözte őket az író. 
Már maga a helyszín is kedves számomra, de ez  nem mindig egyenlő azzal, hogy olvasás közben úgy érzem én is New York utcáit járom. A regény olvasása közben azonban teljesen átjött a "Nagy Alma" hangulat. Éreztem az illatokat, a fülledt nyár végi levegőt, láttam magam előtt a hatalmas felhőkarcolókat. Most újra New York lett az álmom Olaszország mellett. 
A cselekményben megjelenik sok jól ismert séma, de ezek olyan jól vannak becsomagolva, hogy szinte észre sem veszi őket az ember, mert éppen a House of Broken Hearts tetőteraszán heverészik, bloodfight-ot néz vagy egy eltűnt konzumlány után nyomoz. Én megkaptam azokat a kis finomságokat, amiket imádok.
Barbi a Barbibébi végén sem volt számomra túl szimpatikus, de most sikerült őt megkedvelnem és rájöttem, hogy ő egy igazi kemény csajszi. A lány barátja, Krisz, akiről már az előző regényben kiderült, hogy meleg, a történet elején semmilyen érzést nem váltott ki belőlem. Az ő szemszögeit nem is szerettem olvasni, de amikor mélyebben megismertem az érzéseit a párkapcsolati válsága és az új vonzalom megjelenésekor, akkor elkezdtem Krisz-imádóvá válni. Nem igazán olvastam még regényt, ami azonos neműek kapcsolatát írja le (pedig mostanában elég sok megjelent), de Krisz gondolatai által teljesen együtt tudtam érezni és szurkoltam, hogy sínre kerüljön minden körülötte. 
Emellett, ahogy már megszokhattuk, nagyon sok komoly probléma is felmerült a regényben. Bántalmazás a párkapcsolatban, bűnügyek, drogozás, illegális küzdőharcok, családi kapcsolatok. Széles paletta ez, ami pedig mind megjelenik a regényben. De a legfőbb kérdés az, Barbiból válhat újra Barbibébi?

Nem is gondoltam, hogy ennyire a szívem csücske lesz ez a regény, de csak faltam és faltam lapokat. Azt hittem Levente már nem tudja az Aktust überelni, de a Szeress jobban! lett a kedvencem. Követelem a folytatást. :D

2015. november 22., vasárnap

Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz

"Úgy gondolom, Isten kegyelméből adatott nekünk az idő, hogy ne zavarodjunk össze, mert az ember tudata nem tud egyszerre magába fogadni egyidejűleg minden eseményt. A gyengeségünk miatt vagyunk időbe zárva."


Ahogyan az őszi kívánságos posztban már említettem, a fenti idézet miatt fogott meg Jevgenyij Vodolazkin első magyarul megjelent könyve. Emiatt és a később elolvasott fülszöveg miatt elő is rendeltem a regényt és hetekig tűkön ülve vártam. Valószínűleg túl nagy elvárásaim voltak a történettel szemben, mert egyszerre reméltem töménytelen filozófiát és kalandot, aminek csak kisebb része valósult meg végül.



A Laurosz a középkori (15. századi) Oroszországban játszódik és ahogyan a cím is mutatja, egyetlen személy, Arszenyij életét meséli el, aki ebben az egy életben mégis sok különböző ember életét leéli vezeklésből egy fiatalkori bűnös szerelem miatt.
A történet lassan indul Arszenyij gyermekkorával és csak időben haladunk előre. A szüleit pestisjárványban korán elveszíti és a gyógyító nagyapjához kerül, aki megtanítja hogyan használja a különböző természeti kincseket a gyógyításhoz. Arszenyijből is igazi orvos válik (már középkori mércével mérve) és nagyapja halála után ő kezeli faluja betegeit. A magány azonban eléri őt, hiszen mindenkiét elvesztette és a gyógyírt a szerelemben próbálja megtalálni, de az élet más utat szán neki. Elkezdődik  kalandja az orosz falvakon és városokon át, de érinti a kontinens belsejét is. Eközben Arszenyijt mindig más emberként, más névvel látjuk, de a célja mindig ugyanaz, szerelme üdvösségéért kell vezekelnie.

Amellett, hogy a Laurosz nagyon szép történet, kiemelendő, hogy a magyar kiadás nagyon jó minőségű, igényes és gyönyörű. Nem is mindig olvastam, csak úgy nézegettem a kódexre hasonlító gerincet  vagy a letisztult farkasos borítót. 
El lehet mondani a Lauroszról, hogy szép történet, hiszen az önzetlenségről, a mindent feladásról szól, de azért hallottunk már sok ilyenről, nem? Én ilyenkor mindig a kidolgozott karaktereket, gondolatokat keresem egy regényben, mert azok is ugyanúgy meg tudnak fogni.
A történet eleje nagyon tetszett a sok gyógynövénnyel, a nagyapa bölcsességeivel, nem bántam, hogy alig haladunk valamit előre, sőt megörültem és elbíztam magam, hogy ez nekem végig ennyire tetszeni fog. De ahogy térben is elindult a történet úgy egyre kevésbé tetszett, nagyon szájbarágósnak, kiszámíthatónak találtam és szerintem Arszenyij nem volt elég izgalmas karakter ahhoz, hogy egy egész könyvet ráépítsen az író.
Ugyanakkor voltak kis apróságok, amik nagyon tetszettek. Arszenyij gyógyításainak a részletes leírása, Ambrogio-val a taljánnal való találkozása, aki azt kutatta, hogy mikor lesz a világvége, rengeteg rejtetten humoros mondat és az, ahogyan az író egy ennyire középkori regénybe belecsempészte a 21. századot is néhány jelenet erejéig.
Mivel Vodolazkin középkor szakértő, ezért tényleg remekül ki volt dolgozva a történet ezen része, viszont sokszor olyan alap dolgokat is megmagyarázott, amiket már általános iskolában megtanítanak erről az időszakról. A másik dolog pedig, amiről nem fogom megtudni, hogy kinek az ötlete/hibája, de volt a regényben néhány szó és kifejezés, ami egyáltalán nem illett a középkori miliőbe. Például hogy került a lehullott levelek közé pillepalack az 1400-as években?

Visszaolvasva a fenti mondataimat úgy tűnhet, sőt úgy tűnik saját magam számára is, hogy mennyire nem tetszett a regény. Pedig szabadidőmhöz mérten gyorsan elolvastam és elég nehezen lehetett kicsavarni a kezemből, sikerült rendesen lekötnie. Az lehet a probléma, hogy nagyon vártam és elkönyveltem magamban "A regénynek", ezért kicsit csalódtam benne, hogy nem érte el ezt a szintet.

Ajánlom a Lauroszt azoknak, akik a különleges szerelmes történeteket kedvelik (értsd úgy, amiben a nő nincs jelen :D) és érdekli őket a középkori Oroszország. Én még mindig ugyanúgy szeretek minden regényt, ami orosz. :)

2015. november 15., vasárnap

D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka



Szemtelenül elspoilereztem, hogy honnan kapta D. Tóth Kriszta "új" (tavaly megjelent) regénye a címét, de hogy miként kapcsolódik ez a dal a Húszezer éjszakához, az a regényből is nagyon hamar kiderül.

Az elmúlt egy-másfél évben nagyon megszerettem azt, amit Kriszta csinál, vagyis nem, inkább azt, ami Kriszta maga. A személyiségét, a gondolatait, írásait, kezdeményezéseit és a WMN-t, amit a közösségi oldalakon kívül talán a leggyakrabban látogatok. Nem azért, hogy nagy szavakat használjak, de kicsit a példaképemnek is tekintem őt. 
És ezek után ne legyek elfogult? Ígérem nem leszek. Minden, amit leírok csak a Kriszta-kompatibilitásomnak köszönhető.



A Jöttem, hadd lássalak-ban Kriszta az édesanyjának állított emléket, a Húszezer éjszakában viszont egy teljesen más témával, a mai negyvenes nők problémáival foglakozik. A főszereplő Helga, néhány nappal a negyvenedik születésnapja után valami megmagyarázhatatlan szomorúságot és hiányt kezd el érezni, miközben látszólag áloméletet él férjével, két kislányával és sikeres vállalkozást vezet.

A téma önmagában nem különleges, rengeteg más könyv és újságcikk íródott és íródik talán ebben a pillanatban is ezzel kapcsolatban, de engem nagyon jó időben kapott el a történet, és bár fele annyi idős vagyok, mint Helga, számomra is volt üzenete. 
A Húszezer éjszakában nem csak Helga jelenét ismerhetjük meg, hanem a gyermekkorát és a szüleit is, ami nagyon fontos pontja a regénynek, hiszen megmutatja, hogyan jutott el a főszereplő a történet jelenéig, ahol reggelente rekordidő alatt csomagol tízórait, napközben hírességeket menedzsel, heti kétszer pilates órán próbálja magát formában tartani és éjszakánként színlelnie kell az orgazmust.
Az írónő mindent annyira gondosan kitalált, mind Helga múltjában, mind a jelenében. Élvezet volt olvasnom az apró kis mozzanatokat és érezni azt, hogy Kriszta mennyire szereti mindegyik szereplőjét. Én is írtam már néhány regény kezdeményt és teljesen át tudom érezni, hogy mennyire lehet ragaszkodni egy általam kitalált karakterhez. Valahogy ezt a ragaszkodást éreztem Kriszta soraiban is. Egyszerűen látszott a történetben, hogy itt minden az övé. Minden olyan volt, mint ő. Azok a gondolatok, tapasztalatok, idézetek, dalok. 
A kedvencem mégis az a "hármas" volt, akiket az írónő Helga mellé teremtett, hogy így együtt olyan tipikus "négy barátnő" legyenek. Tudjátok, mint a filmekben, hogy mindannyian különböznek, éppen ezért remek tükröt tudnak egymásnak tartani, na meg rengeteget nevetni.

A Húszezer éjszaka számomra egyszerre volt nyomasztó és szórakoztató. Féltem tőle, hogy nem tudom átérezni a témát, de 40/2 évesen  is sokat tudott adni. Ha nem is tudjuk átérezni, de érdemes ilyen témában olvasni, hogy mire odaérünk kevesebb hibát kövessünk el.

2015. november 3., kedd

Új polclakók és havi könyves zárás - 2015 október

Igen-igen el vagyok tűnve, de azért olvasgatok és már az egyetemisták éjjeli bagoly üzemmódja is beállítható nálam. Csak este 10 után voltam képes elkezdni az olasz beadandómat, de miután kész lett megjött a kedvem egy gyors poszthoz is. Jajj, nagyon el vagyok maradva...pedig annyi tervem van...

Októberben csak két, illetve egy tankönyvvel együtt három könyvet vettem, ami nem is olyan nagy probléma, mert novemberre van két előrendelésem (Laurosz, A varázslókirály), meg aztán ki tudja mi jön még.

Potozky László: Éles
Az egyik csoporttársam ajánlotta ezt a könyvet olyan címszavakkal, mint durva és megrázó. Több nem  kellett, a Glamour-napokon meg is vettem. Valamikor a (távoli) jövőben lesz róla poszt. Lehet nálam azért nem talált be, mert készültem rá, hogy ütni fog. Egyébként egy pszichológus hallgatóról szól, aki fogalmazzunk úgy, hogy saját maga is kezelésre szorul. Nagyon kortárs, talán ezért volt az, hogy sok helyen nem hittem el.

Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója
Mikor a gimiben tanultunk Csáthról, akkor rögtön felkerült a várólistámra a könyv, sőt még a könyvtárból is kikölcsönöztem, de végül nem olvastam el. Szintén egy csoporttársam emlékeztetett rá, ha már vonzódom az őrültekhez. Annyira szépek a Helikon zsebkönyvek, nekem ő az első. Bár még nem olvastam,,,



Az új polclakók mellett olvastam könyvtári könyveket (végre beiratkoztam a Szabó Ervinbe!) és még egy nyáron elkezdett regényt is befejeztem.

Potozky László: Éles
Igen, erről már volt fentebb szó.

Posztoltam róla és már tűkön ülök a folytatás miatt. Csak ajánlani tudom, mert nekem eszméletlenül tetszett.

Janet Evanovich: Egy fejvadász (A szingli fejvadász 1.)
Csak nézelődtem a könyvtárban miután beiratkoztam, rám nem jellemzően lista nélkül, ötletek nélkül voltam. Megakadt ezen a szemem és eszembe jutott, hogy mennyi jót hallottam már róla. Gondoltam jó kis könnyű metrós-buszos-vonatos olvasmány lesz és valóban így lett. Ma vettem ki a második részt.

Csernus Imre: A nő
Nagyrészt nem is a nőkről, hanem a párkapcsolatokról és a gyereknevelésről szól, persze többnyire női vonatkozásban. De ez engem nem zavart egyáltalán. Tetszett, ahogy nem kertel, tetszett, ahogy káromkodik (sajnos én is imádok) és tele volt a könyv tök jó példákkal, amivel szempillantás alatt rávilágít mindenre. Jókor talált rám és azóta ajánlgatom mindenkinek. 



A többiek: Dóri, Katacita, Tekla


2015. október 23., péntek

Őszi kívánságlista

Most már elmondható, mivel ekkora csodák nem történnek, hogy idén közel sem olvastam annyit, mint az elmúlt években, időhiány, kedvhiány vagy ki tudja mi következtében. Ennek viszont két pozitívumát is megtaláltam. Rájöttem, hogy milyen élvezetes hosszan olvasni egy történetet, ezáltal sokkal jobban elmerülni benne. Az idő szorítása miatt pedig még az eddiginél is spontánabban választom ki az olvasmányaimat, amiből nagyon jó dolgok sülnek ki.
Ennek ellenére folyamatosan igyekszem követni az új megjelenéseket és a váró- na meg a kívánságlistám is rohamosan növekszik, de valahogy a "mindent akarok olvasni! most!" mentalistásból kiléptem, lelassítottam és csak néhány könyvre koncentrálok. Őket viszont nagyon szeretném megszerezni és elolvasni.

Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz
Európa Könyvkiadó
Várható megjelenés: október 26.
Egy idézet fogott meg a regényből, aminek hatására elolvastam a fülszöveget és felfedeztem, hogy egy orosz író középkorban játszódó könyvéről van szó. Úgy érzem meg lesz benne a gondolatiság és a kaland keveréke, amit mindenben keresek. Ja és amit orosz szerző írt csak jó lehet. :D


Lev Grossman: A varázslókirály (A varázslók 2.)
Agave Könyvek
Várható megjelenés: november 17.
Ebben a posztban írtam róla, hogy mennyire letaglózott az első rész. Azóta is élesen él bennem a regény hangulata és akarok még belőle.


Lakatos Levente: Szeress jobban (Barbibébi 2.)
Libri Kiadó
Várható megjelenés: november 25.
Egy másik folytatás, amitől viszont azt remélem, hogy merőben más lesz, mint az első rész. A Barbibébi nekem kicsit fárasztó és túl pink volt, de aztán volt szerencsém olvasni az író többi könyvét is, amiket viszont imádtam. A folytatásnak a fülszövege is merőben más és az új regény a Librinél fog megjelenni elképesztően gyönyörű borítóval.



Rainbow Rowell: Fangirl
Scolar Kiadó
Már megjelent!
Az Eleanor és Park nagy kedvencem lett az idén, mert Rowell személyében végre találtam egy írónőt, aki hitelesen tud írni az első szerelemről. Na de mi a helyzet a rajongással? Kíváncsi vagyok mit tudott abból kihozni a szerző, ami szinte minden fiatal életének kisebb, de sokszor jó nagy részét kiteszi. Néhány éve túl vagyok a nagy rajongós korszakomon, úgyhogy a nosztalgia-feeling miatt nagyon szeretném elolvasni.


Anna Gavalda: Billie
Magvető Kiadó
Már megjelent!
Tavaly nagy kedvencem lett Anna Gavalda és azóta egy, most már a Billie megjelenésével két magyarul megjelent könyve van, amit még nem olvastam. A könyvei olyan szívmelengetőek és mindegyikben megjelenik az a hamisítatlan francia életérzés. A Billie-ben két "kívülálló" fiatal találkozásáról ír. 


2015. október 4., vasárnap

Lev Grossman: A varázslók

"...szerintem azért vagytok varázslók, mert boldogtalanok vagytok. Egy varázsló azért erős, mert érzi a fájdalmat. Tisztán érzi a különbséget aközött, amilyen a világ, és amilyenné ő tehetné. Vagy mit gondoltok, mi az a valami, amit a mellkasotokban érzetek? Egy varázsló azért erős, mert jobban szenved a többieknél. A csalódásokból születik az ereje."

Aztamindenségit. Lassan két napja fejeztem be A varázslókat, de még most is annyi minden kavarog a fejemben, hogy nagyon nehéz rendet tenni közöttük. Ott volt a borítón is, megmondták nekünk olvasóknak, hogy ez a történet majd más lesz, de kb. a feléig nem akartam ezt elhinni. Most meg csak nézek magam elé, hogy "Úristen, mi volt ez?".

Lev Grossman könyvében a varázslók élete az egyetemmel kezdődik, New York állam egy eldugott, varázslatokkal védett részében. Quentin Coldwater az átlagon felül intelligenciával rendelkező, kicsit különc fiú úgy érzi végre megtalálta azt a helyet, ahol nem lóg ki a sorból. Azonban még Varázskapu, a többi hozzá hasonló diák és az egzotikusabbnál egzotikusabb nyelven elismételt varázsigék sem csökkentik a hiányérzetét, a boldogtalanságát.
Szerintem A varázslók nem a felnőtté válásról, hanem a varázslóként is kőkemény emberlétről szól. Arról, hogy mindig keresünk valamit vagy valakit, aki nem lehet a miénk, és, ha véletlenül mégis megtaláljuk, akkor újabb dolgok után vágyakozunk.

Hetekkel ezelőtt úgy ajánlottam ezt a könyvet a blog Facebook oldalán, hogy akik a Harry Potteren nőttek fel, azoknak A varázslók kötelező olvasmány. Persze a Harry Potteren is volt a hangsúly, mert nem árt, ha szereti valaki a varázslók/varázslatok világát, de mégis a mondat másik fele a fontosabb. A varázslókat az értheti igazán, aki elért már egy bizonyos kort és nem a happy enddel végződő, mesébe illő fantasy-k foglalkoztatják elsősorban.
Az író ebben a történetben nem arra használta az általa kitalált világot, hogy tanítson vele, hanem hogy kifejezze, megmutassa azt az örök kételyt, amely minden emberben benne van. Ezért végig valami leírhatatlanul baljós, melankolikus hangulat lengi körbe a regényt, ami nem csak a főszereplő, Quentin személyéből árad, hanem az összes többi karakterből is. És a mai világban már eléggé elmosódtak a határok, de szereplőink nem sütőtöklevet isznak és nem kell szerelmebájitalt kotyvasztaniuk, hogy elüssék valami jó kis mókával az estét. 

Ha már sütőtöklé, a Harry Potter néhányszor megjelenik a regényben kis utalások formájában, ami viszont szó szerint egyszer sem, de mégis végigköveti a történetet az a Narnia Krónikái. Már a regény elején kiderül, hogy Quentin kedvenc könyvei, amelyek Fillory-ban, egy elvarázsolt helyen játszódnak, kísértetiesen hasonlítanak Narnia-ra. Talán ez az egyetlen gyengepontja számomra a regénynek, hogy e téren nem tud teljesen újat hozni.
Viszont a másik oldalon pedig egy olyan típusú fantasy-t teremtett meg az író, amilyennel még nem volt dolgom. Ahogy egyre jobban elmerülünk a képzelet világában, annál jobban bukik a felszínre a valóság, és ez a kettő különleges kölcsönhatásba lép egymással. 

Nagyon más, mint bármi, amit eddig olvastam, de engem sikerült magába szippantania. Szerencsére a folytatásra nem kell már sokat várni.

2015. szeptember 28., hétfő

Új polclakók - 2015 Augusztus & Szeptember

Annyira elkéstem az augusztusi beszerzős poszttal, hogy már a szeptemberinek is eljött az ideje, úgyhogy gondoltam összevonom a kettőt. Keveset olvastam az elmúlt időszakban, ezzel párhuzamosan a vásárolt (és kapott) könyvek száma is kevesebb, de még mindig lehetne őket csökkenteni, mert már úgy érzem, hogy soha nem fogom utolérni magam.

Augusztus


Augusztus elején rögtön volt egy Bookline-os rendelésem. A Papírvárosokat már elolvastam és ITT írtam is róla. A másik hármat 2+1 akcióban rendeltem. A három könyv, most így belegondolva teljesen tükrözi a jelenlegi érdeklődési körömet. Lassan egy éve sokat foglalkozom asztrológiával, illetve fogalmazzunk úgy, azóta tudom mi az az asztrológia és azóta hiszek benne. El is olvastam már a könyvet, ami egyébként nyomokban tartalmaz asztrológiát és hamarosan lesz is róla egy rövidebb valami. A Rosie projektről egy csomó jót olvastam és kicsit bizarr tudom, de az Asperger-szindróma is nagyon érdekel. "Ajándéknak" pedig egy Bagdy Emőke könyvet választottam, amiről remélem egyszer majd elmondhatom, hogy a témája a "szakmámba vág". Bele-beleolvastam már és elsőre az tűnt fel, hogy egy csomó érdekes kutatási adat van benne. Mostanában pszichós könyv hangulatban vagyok (nem is értem miért...), úgyhogy hamarosan terítékre fog ez is kerülni. Az ötödik szerzemény pedig lemaradt a montázsról, mert nem találtam róla normális képet, de a szeptemberi ELLE-el enyém lett A skarlát betű is. Meglepetés nem fog érni, mert már olvastam angol rövidítettben és rengeteg filmben meg más könyvekben is megjelenik a történet, de azért kíváncsi vagyok rá teljese egészében is.

Szeptember


A szeptemberi új polclakók mindannyian vagy a szülinapomhoz vagy valamilyen módon az egyetemhez kötődnek. Augusztus végén elkezdtem Lev Grossman A varázslók című könyvét és bár még mindig csak a felénél tartok, de elkapott egyrészt a fantasy, másrészt a baljós, melankolikus hangulata a történetnek. Így szülinapomra megleptem magam a Horgonyhellyel, amivel már egy ideje nagyon szemezek és hasonló hangulatúnak ígérkezik. Vele együtt érkezett a Metró 2033 is. Nagyon klisés dolog, de a sok metrózás hozta meg hozzá a kedvem. Lehet beteges dolog, de szívesen képzelem el, milyen lenne, ha megállna a metró az alagút közepén és elmenne az áram meg hasonlók. :D A Túl a pszichiátrián és a Popper Péter könyv szülinapi ajándék volt. Az utóbbit már el is olvastam, de szeretnék róla írni egy következő posztban, úgyhogy nem lövöm le a poént. És most, hogy pesti lány lettem, végre eljutottam a Bookstation-be is, amit muszáj volt egy vásárlással megünnepelni. Nem, amúgy teljesen spontán jött a dolog. Imádom a One Day-t filmben és már régóta szeretném elolvasni a könyvet is. Ott a boltban pedig egyszerűen szembejött velem én pedig kinyitottam és szerelmes lettem a versbe, ami az első oldalán van, úgyhogy muszáj volt megvennem. El is kezdtem rögtön olvasni, de  egyelőre döcögősen haladok vele. Barátkoznom kell még az angol könyvekkel... 
Vettem még néhány tankönyvet is ebben a hónapban, de szerintem azok a "más tészta" kategóriába tartoznak. És sajnos őket még nem sűrűn nyitottam ki.

A többiek új polclakói: Dóri, Katacita, Tekla

2015. szeptember 25., péntek

Agymanók book tag

Bár még nem láttam az Agymanókat - amiben az emberek érzései apró, cuki lényekként jelennek meg - de egy csomó pozitív dolgot hallottam róla, illetve sokan kiemelték, hogy inkább egy felnőtteknek való mese, hiszen elég komoly témát boncolgat. Ezt a tag-et Sunshine oldalán láttam először és első olvasásra nagyon egyszerűnek tűnt, de aztán rájöttem, hogy van amelyik érzéshez nagyon nehezen találok megfelelő könyvet, máshoz pedig akár ötöt is tudnék választani.

1. Derű - harsány hahota vagy kecses kuncogás
egy vicces, vidám, derűs könyv, amin sokat somolyogtál

Marian Keyes: Van valaki odaát? 
Több, mint két éve olvastam, de valamiért ez ugrott be először. Tényleg rengeteget nevettem rajta. Az írónő mestere a vicces helyzeteknek.



2. Undor - torz arcfintorok, homlokráncolás és elfordított tekintet
egy könyv, amitől undorodtál, amiben szörnyű tettek, ocsmány lények, antipatikus karakterek voltak

Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Erre a regényre  mindig úgy gondolok, mint "a könyv, amitől kinyílt a bicska a zsebemben". Annyira taszított és hergelt az összes szereplő és ez az oka, amiért ennyire megszerettem. Hatalmas hatással volt rám.



3. Bánat - lefelé görbülő száj, krokodilkönnyek, bánatos nosztalgia
egy szomorú könyv, ami akár könnyeket is csalt a szemedbe

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Ez a regény jelentette a "nagy rádöbbenést" ebben az évben. Mindig egy különös hangulatba kerülök, ha visszagondolok rá. Egyszerre van hiányérzetem és érzem azt, hogy mindenem megvan. Az utolsó néhány oldal a kedvencem, és tudom, hogy túl sokszor jelentem ezt ki, de azokban a mondatokban egyszerűen minden benne van,


4. Harag - dühkitörés, csapkodás, mégismivoltez?-ek kiáltozása
egy könyv, amit a sarokba hajítottál, még ha csak képletesen is, ami felmérgelt és haragszol rá

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás
Persze haragudhatnék valamire egy rossz befejezés, esetleg egy függővég vagy egy szeretett szereplő halála miatt is, de miért is tenném, ha haragudhatok valamire úgy összességében? Talán ennél a könyvnél tanultam meg, hogy ya könyveket csak nagyon indokolt esetben olvassak. Vagy ez már new adult? Nem is tudom.



5. Majré - c-c-c-c cidri, lapulás, kislámpával alvás
egy könyv, ami olyan félelmetes volt, olyan ijesztő, hogy akár rémálmaid is voltak tőle

E. Lockhart: A hazudósok
Nagyon sokáig gondolkoztam ezen, pedig a megoldás a szemem előtt volt. Nem igazán olvasok, horrort, krimit, thrillert, de ez a történet simán a nyomukba ér.


Helyzetjelentés az egyetemről


Sikeresen hanyagoltam a blogot az elmúlt egy hónapban, de elképesztően sűrű volt szinte minden nap. Vagy ami nem volt megterhelő, azon az előző napokat pihentem ki. Augusztus végén jött a költözés, aztán elindult az egyetem, aminek a jóvoltából elkezdtem olaszt is tanulni (amit egyszerűen imádok!), emellett némi munka és néha-néha még egy buli/koncert is belefért, szóval egyáltalán nem unatkoztam. Mostanra csillapodtak le a dolgok, kezdek teljesen belerázódni az új életbe vagy inkább életmódba és a héten már sikerült befejeznem egy könyvet!, egy másiknak pedig már a felénél járok. Ezalatt a pár hét alatt megtanultam minden üres percet olvasásra fordítani. Olvasok a buszra, metróra, villamosra várva, aztán olvasok a buszon, metrón villamoson. Olvasok ülve, állva, lépcsőn sétálva, órák között (és előadások alatt).
Maradt néhány könyv, amikről teljes, hosszú bejegyzéseket terveztem, de mivel nem vagyok az az olvasós és közben jegyzetelős fajta, így ezekről már nem tudnék hosszasan írni. A napokban azért igyekszem róluk röviden megemlékezni, jönnek a beszerzős posztok (mert az augusztusi elmaradt) és a többi könyves poszt is.
Kezdésnek a mai napra egy nagyon érdekes és cuki book taggel készültem, ami kicsit illeszkedik is ahhoz, hogy már 3 hete pszichológiát tanulok.

Nektek hogy indult az ősz? Vannak új kihívások? Miket olvastatok mostanában? És milyen új megjelenésekre vártok?

2015. augusztus 21., péntek

E. Lockhart: A hazudósok

Nagyon sok jó véleményt olvastam mostanában erről a könyvről és legfőképpen abban értenek egyet az olvasók, hogy A hazudósok egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a témája alapján elkönyveli az ember. Azért én mégis némi daccal vágtam bele a regény olvasásába ("Nem lesz ez se különös, se különleges!"), de már az első oldalak után éreztem, hogy ez valami más lesz.


Egy gyönyörű és előkelő család. 
Egy magánsziget. 
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz. 
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok. 
Hazugságok hazugságok hátán. 
Igaz szerelem. 
Az igazság.


A hazudósokban, a 17 éves Cadence-nek, a gazdag, nagy múltú Sinclair család egyik tagjának szemüvegén keresztül pillanthatunk bele, hogy milyen a nyár Beechwoodban, a család magánszigetén. Megismerhetjük a hazudósokat Mirren-t, Johnny-t, Gat-et és az elbeszélőt, Cady-t, akik minden nyarat együtttöltenek a szigeten. A tizenötös nyáron azonban történik valami, ami teljesen megváltoztatja Cady életét és két évvel később, visszatérve a szigetre a kirakós apró darabjaiból kell kiraknia, hogy mi történt azon a bizonyos nyáron.

Bár pont egy "begubózós" napomon talált rám a könyv, de mostanában akkor sem jellemző, hogy egy délután alatt befaljak valamit. Ez a történet viszont rögtön magával ragadott, nem tudtam elszakadni a lapoktól. Végig nagyon különös, borzongató, búskomor hangulata volt, a befejezés pedig letaglózott. Olyannyira, hogy még most sem hiszem el.
Nem jelenteném ki, hogy a szerző szókincse szegény, de teljesen lecsupaszított mondatokat használt, amivel még inkább rejtélyessé tette a történetet. A szereplők viszont mégis életre tudtak kelni, különösen a hazudósok, akik mindegyike egy-egy különleges személyiség.  A könyvben leírt gondtalan nyarakba, a fürdésre az óceánban, a tábortüzekbe teljesen beleszerelmesedtem, annak ellenére, hogy a szerző célja sokkal inkább az árnyoldal bemutatása volt.
A hazudósok megmutatja, hogy milyen a fényűzés mögötti élet, ami szerintem mindenki számára elgondolkodtató lehet. Párhuzamba vonva a Gossip Girl-el, ebben nincs szex meg drog (alkohol azért akad), hanem sokkal mélyebbre megy, ahol a gondtalanság kihasználásának, a hatalomvágynak komoly következményei lehetnek. (De azért meghozta a kedvem egy Gosspi Girl újranézéshez is.)

Tényleg úgy vágtam bele a könyvbe, hogy ez már nem fog nekem tetszeni, nem kell a szappanopera, olvastam elég ilyet, de ez a történet sokkal másabb volt, sokkal többet adott, mint vártam. Bátran ajánlom mindenkinek.

2015. augusztus 14., péntek

John Green: Papírvárosok

Én is megszereztem és elolvastam a könyvet, mielőtt megnézném a belőle készült filmet, pedig nagy John Green rajongónak azért nem mondanám magam. Az Alaska nyomában-t imádtam ugyan, szerintem örökre az lesz a kedvenc regényem az írótól, de a Csillagainkban a hibából (pedig direkt kétszer is elolvastam!) nekem valahogy hiányzott valami, amit viszont a történet alapján készült film meg tudott adni. Valamiért azonban mégis akartam még John Green-t olvasni. Persze valamekkora részben a hatalmas marketing miatt is volt ez így, de emellett azt be kell vallani, kevesen írnak így, ennyire hitelesen a tinédzserekről, mint ahogyan ő teszi. Pár hét múlva ugyan már elérkezem a második X-hez, de mégis jól esett a Papírvárosokat olvasni. Hogy mi lesz később? Majd kiderül.

A Papírvárosok Margo Roth Spiegelman és Quentin Jacobsen története, akik már kiskoruk óta ismerik egymást, azonban szépen lassan eltávolodnak, ahogy telnek az évek. Margoból az iskola menő csaja lesz, aki emellett még jól is tanul és híres a szökéseiről meg a hatalmas kalandjairól. Quentin pedig beilleszkedik a gimisek szürkeségébe, mindig a zenekaros barátaival lóg és úgy érzi nem engedheti meg magának, hogy akár egy napot is hiányozzon a suliból. A végzős évükben egy éjszaka Margo nindzsának öltözve megjelenik Quentin ablakában és megkezdődik a reggelig tartó kétszemélyes kalandjuk, ami után már nem folytatódhat a megszokott mederben az életük. Margo újabb kalandra indul, ezúttal egyedül, Quentin pedig mindent megtesz, hogy megtalálja. Walt Whitman idézetek, sírkertvárosokban tett utazások és még egy road trip is van a történetben, amely során Quentin egyre jobban megismeri Margot és rátalál - tudom elcsépelt - de önmagára.

Valami hiányzott számomra ebből a regényből is, ugyanakkor rengeteg momentuma ott maradt egy piciny helyen a szívemben. Quentin karaktere szerintem az egyik kedvenc lesz az idei olvasmányaimból, mert szeretem az ilyen bogaras, kicsit kényszeres, de kedves fiúkat. Margo-t azért szerettem, mert nekem is van egy ilyen kalandvágyó, a korlátokat áttörő oldalam. Quentin barátai pedig, ha nem is utánozhatatlan személyiségük miatt, de a rengeteg vicces pillanatért mindenképpen megemlítendőek.
Amit mindennél többre tartok egy regényben a hangulat mellett, az az aprólékosság. Mivel ez kis részben "nyomozós" történetnek is mondható, így nagyon tetszett minden apró nyom, amit Margo hagyott maga után, szerintem tök jól ki lettek találva. Az, hogy egy olyan klasszikus és csodálatos mű, mint Walt Whitman Fűszálak kötete ilyen nagy hangsúlyt kapott a történetben, szerintem mindenképpen piros pontot érdemel. Úgy emlékszem, már említettem, de a Twilight miatt olvastam el anno az Üvöltő szeleket, és nagyon nem bántam meg. Talán most majd tömegesen Walt Whitman-t kezdenek el olvasni a fiatalok.
Alapvetően egy szórakoztató, kalandos történetnek nevezném a Papírvárosokat, de az író most  is beleszőtt némi gondolatiságot. Szerintem ezzel, hogy pont csak "némi" gondolat volt benne, elérte azt, hogy nem volt szájbarágós, sőt számomra pont időszerű volt. Most érettségiztem, bár már úgy tűnik, mintha ezer éve lett volna, és két hét múlva költözöm a fővárosba. Én is itt fogok hagyni valamit, bár nem örökre, de arra fogok törekedni, hogy az maradjak, aki voltam. Margo pedig azért indult útnak, hogy végre önmaga lehessen.

"A nap folyamán többször is azon kaptam magam, hogy arra gondolok, talán éppen e miatt az érzés miatt tervezett meg Margo mindent olyan aprólékos gonddal. Mert elmenni akkor is nehéz, ha az ember egyébként akarja a dolgot. Fel kell rá készülni... talán egyfajta szellemi és érzelmi gyakorlásnak számított, ahogy ült a miniplázában, és írogatta a terveit - Margo így képzelte bele magát a sorsába."


2015. augusztus 10., hétfő

B. N. Prince: Yvone és az Őrület tőre

Mindig is egyformán szerettem a fantasykat és azokat a történeteket, amelyek kevésbé rugaszkodnak el a valóság talajától. Az már csak hab a tortán, ha a kitalált mesébe illő világ keveredik a valósággal, a valódi emberi érzésekkel, a tinédzserkor és kis részben az emberiség problémáival is. Az Yvone és az Őrület tőre ennyire kettős regény volt számomra.

"– Szilánkbércről látni vélem azt is, amelyet egy átlagos helyen elrejt előlem a ti világotok sugározta romlás. Nem tudjátok használni lelketek legmélyebben rejtőző képességeit, mert féltek tudomást szerezni azok létezéséről. Ugyanez vonatkozik a e földalatti világ létezésére is. Amely idelenn lapul, túlságosan tiszta és értékes ahhoz, hogy megmutatkozzon olyanoknak, akik nem értékelik."

A regény főszereplője Yvone, egy 14 éves lány, aki imádja a krimiket, a hatalmas kalandokat, emellett tisztaszívű és valahogy mégis két lábbal áll a földön. A történet elején Yvone és bátyja a nyári szünidőre egy apró skóciai faluba utaznak a rokonaikhoz. Ez a nyár azonban nem úgy kezdődik Yvone számára, ahogyan az elmúlt években kezdődött. A bátyja igazi kamaszként önmagába zárkózik, az unokatestvére, Cedric pedig elutasítóan viselkedik Yvone-nal, miközben a skót mondák világa rabul ejti őt és szépen lassan Yvone-t is. Minden, ami eddig csak a képzelet világában létezett, most megelevenedik Yvone számára. Egy olyan kalandnak lehet a főszereplője, amelyben nem csak a koboldok, de az emberek világát is megmentheti.

A fantasyk általában kalandokra épülnek, az igazán jó fantasyk, mint például a Harry Potter, a kalandok mellett szerethető szereplőkben és érzelmekben is gazdagok. Mivel ez az író első regénye, illetve Yvone kalandjainak a kezdő kötete, ezért számomra az "akciódús" részek annyira nem voltak átütőek, inkább a történetnek a részletessége tetszett. A szerző remekül alkotta meg nem csak a fő karaktereket, hanem azokat is, akiknek csak néhány mondat jutott a regényben. Emellett egy csodálatos világot hozott létre, amelynek három része van, Nurd-völgy, Zordzug és a "köztes" rész, a kedvencem, Szilánkbérc. A főszereplők, Yvone és segítője a kobold, William nem csak ezek között a varázslatos nevű és egyben kinézetű helyek között keresik az Őrület tőrét, hanem valóban létező egzotikus országokban is. Yvone pedig megismerkedik néhány különleges lénnyel, akiknek a neve szintén megér egy misét. A kedvenceim a szörcsögő buggybogár és a hippokamposz voltak. Ez utóbbi nem más, mint egy vízben közlekedő lóféleség. Elsősorban ezek miatt az apróságok miatt tetszett annyira ez a történet. Végig úgy olvastam, mintha egy filmet néznék. Szerintem remek családi fantasy lenne belőle, mert az Yvone és az Őrület tőre felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szórakoztató lehet. Illetve van benne rengeteg tanulságos gondolat is vagy éppen csak jól megírt momentum, ami a hétköznapi életet és érzéseket remekül mutatja be.
Én már nagyon várom a folytatást, amelynek a címe Yvone és a Kulcsőrzők tornája lesz.

Új polclakók - 2015 Július

A júliusom megint sokkoló volt új könyvek szempontjából, úgyhogy a következő hónapokban igyekszem redukálni a vásárolt könyvek számát. Bár az Alexandra akciója szeptember közepéig állandó kísértésben fog tartani...
Most egy Molyos csoportképet hoztam az új polclakókról és nézzük is őket sorjában.
Az első három könyvet a Kossuth Kiadó akciójában vettem. Az Így írtok ti gyönyörű, háromkötetes díszkiadás, Kaffka Margit és az Utazás a koponyám körül pedig már régóta a kívánságlistán voltak. A nő 1000 fokon igazi feminista regénynek tűnik, ezt a Scolar akciójában rendeltem. A terápia ajándéka számomra is ajándék volt, 2+1-es akcióban kaptam meg ingyen. A következő 4 könyvet az Alexandra nagy nyári akciójában rendeltem. A Gépnarancs alapműnek számít és még nem olvastam, A Gumiembernek tetszett a fülszövege, 300 Forintért simán megérte, a Kalitkába zárt álmokról és a A boszorkány idejéről pedig egy csomó jót olvastam már. Nem mellesleg imádom a borítójukat. Az utolsó két könyvet a névnapomra kaptam. A Szökevény színésznő nagyon jó limonádé lesz, a másik könyv pedig remélem jó szolgálatot tesz majd. Egyelőre kicsit megijedtem a 600 oldaltól, a bonyolult ábráktól és ismeretlen szavaktól, de talán ha teljesítem az első félévet az egyetemen, már máshogy fogom látni.

A többiek új polclakói: Katacita Tekla

2015. augusztus 4., kedd

Helyzetjelentés és Mid-Year Book Freak Out Tag

Tudom-tudom, nagyon eltűntem az elmúlt hetekben, de ha azt írom, hogy ez azért volt, mert az álmaimat éltem meg, akkor remélem elnézitek ezt nekem. Július 23-án este megjött az sms, hogy felvettek a Károli pszichológia szakára és csak fokozta az örömöt, hogy az üzenet éppen a Hungaroringről lefelé sétálva érkezett meg. Voltak kisebb-nagyobb megingások, de már általánostól kezdve pszichológiát szerettem volna tanulni. Egészen június végéig, ameddig ki nem számoltam a végleges pontjaimat, még csak gondolni sem mertem arra, hogy ez sikerülni fog, arra pedig főleg nem, hogy pont az álomhelyre, a Károlira vesznek fel. A forma 1-ről pedig már szintén régóta, 8 éve álmodtam, amióta az első futamot végignéztem. Most a semmiből, teljesen váratlanul kaptam egy jegyet a szüleimtől a Magyar Nagydíjra és végre érezhettem azt a hangulatot, amit a tv-n keresztül eddig nem élhettem át. Ezután pedig csak hab volt a tortán, hogy a hétvégén, igazi hercegnőként érezhettem magam a tüllös koszorúslányruhámban keresztapumék esküvőjén. Nagyon sűrű napok és hetek állnak mögöttem és még előttem is. Sajnos az olvasás annyira nem megy ezen a nyáron, de most már igyekszem legalább részben bepótolni az elmaradt értékeléseket és posztokat. Egy kis kedvcsinálóként önmagam számára és számotokra is, hoztam egy nagyon jó book tag-et, amihez az idén eddig elolvasott könyvek közül kell válogatni. Köszönöm Katacitának a jelölést! :)

1. A legjobb 2015-ös olvasmányod
Nagyon nehéz döntés, egyetlen egyet nem is tudtam választani, így próbáltam kategóriánként egyet-egyet.


2. A legjobb folytatás, amit 2015-ben olvastál
Mivel csak a Flavia de Luce rejtélyei sorozatnak olvastam a folytatásait (a második és a harmadik részt), így itt egyszerű volt választani. A jósnő kristálygömbje, a misztikum miatt egy picivel jobban tetszett.


3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél
Nagynéném erősen megfertőzött az asztrológiával az elmúlt fél évben, így mikor először hallottam erről a regényről, nem volt kérdés, hogy el kell olvasnom. Aztán persze majd kiderül, mennyi asztrológia és mennyi limonádé is van benne valójában, de a fülszöveg alapján jónak tűnik a történet. A borító pedig gyönyörű.


4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére
Az Aktus az év egyik kedvence számomra és az író legújabb Szigor novelláját is gyorsan befaltam. Bár a Barbibébi első része nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, de a folytatásban azt a kiforrott stílusú Leventét várom, akit idén olvastam. A borítót szintén imádom.

5. Legnagyobb csalódás
Nem nehéz csalódást okozni, ha valakinek a kedvenc írónője vagy és nagyok veled szemben az elvárások. Túl sokat és kicsit mást vártam Liztől, de nem mondom, hogy nem szerettem a regényt. Egyszerűen túl sok jó könyvet olvastam idén.


6. Legnagyobb meglepetés
Nagyon-nagyon ódzkodtam tőlük, de sokszor előfordul ez a kötelezőkkel. Végül nagy kedvenceim lettek. Móriczot a Rokonok óta istenítem, a Gulliver pedig megadta azt a kettős érzést, ami miatt gyermek és felnőttregényként is jelentős.



7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)
Ahogy az értékelő posztban is írtam, az idei új kedvenc íróm valószínűleg Nicolas Barreau lesz. Az elmúlt fél évben biztosan ő volt az.


8. Legújabb könyves szerelem
Nagy adag humor, irónia és egy aranyos történet, tele szerethető szereplőkkel. Kicsit olyan volt, mintha Meg Cabotot olvastam volna. 



9. Legújabb kedvenc karakter
A Jane Eyre-ből Helen Burns, aki példakép számomra azzal, hogy milyen elfogadó volt a sorsával kapcsolatban.

10. Egy könyv, amin sírtál
Ötödjére olvastam idén, de még mindig sírok rajta, csak mindig újabb rész érint meg.


11. Egy könyv, ami boldoggá tett
Ismét nehezen választottam...



12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál
Nem feltétlenül kedvenc, de A mindenség elmélete és a Jane Eyre (2011) volt, amit idén láttam és olvastam is. Amúgy láttam a Holtodiglant és az Ahol a szivárvány véget ért, de itt a regényekről nem tudok nyilatkozni.

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál
Talán ez a poszt hasonlított a legkevésbé egy értékeléshez, de a témája miatt legyen ez a kedvenc.


14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál vagy kaptál
Választottam a sok közül néhány szépséget.


15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?
Nem biztos, hogy sok értelme van nálam a tervezésnek, mert csak rosszul érzem magam, ha aztán nem valósítom meg a kitűzött célt, de egye fene, ide is választottam néhányat.


Ha kedvet kaptatok hozzá csináljátok meg ti is és linkeljétek hozzászólásban! :)

2015. július 19., vasárnap

Charlotte Bronte: Jane Eyre

Ahogyan belekezdtem a regénybe és a 40. oldal után átestem abba az olvasási fázisba, hogy már nem érdekel a külvilág, se az idő múlása, egyszerre mégis elkezdtem ostorozni magam, hogy miért is nem olvastam én ezt már sokkal előbb. A Bronte nővérektől szinte már mindent olvastam és a regényeik a kedvenceim közé tartoznak, de a Jane Eyre-től valamiért féltem (lehet, hogy a nyelvezete vagy a hossza miatt is ódzkodtam tőle) és mindig félretettem a gyönyörű rózsaszín borítós 1976-as kiadásomat, amit még a Rukkolán szereztem pár éve. De mire a történet végére értem, már úgy éreztem jobb volt ezt most olvasni, mert mondjuk 15 éves koromban teljesen máshogyan értékeltem volna a regényt és nem is értettem volna meg annyira a lényegét.

A Jane Eyre-ben E/1.-ben elbeszélve ismerhetjük meg az angol árva lány, Jane életét, akit szülei majd nagybátyja halála után a nagynénje vesz gondozásba. Jane elmeséli élete minden fontos mozzanatát, az örömteli és a szomorú pillanatokat, egészen odáig, ameddig meg nem találja, hogy mi az ő életének az értelme. Bár a regényben sokszor megjelenik az utazás, a kalandok utáni vágy, szerintem ez így is egy nagyon kalandos és izgalmas történet. Emellett pedig, ahogy a nővérek regényeire jellemző, megjelenik benne a rejtély, a balsejtelem, a szenvedély, az őrület. Mindez egy elképesztően tiszta lány szemüvegén keresztül, az általam imádott ködös, esős angol tájban. 

Én a történetről nem szeretnék több mindent elárulni. Szerintem nagyon sokan ismerik miről szól, mert ezer meg egy filmváltozatot készítettek belőle és egy olyan regényről van szó, ami a későbbi, akár a kortárs regényekben is gyakran megjelenik (Emlékszem anno az Üvöltő szeleket a Twilight miatt olvastam el.). Aki pedig esetleg nem ismerné, annak legyen meglepetés. Lesz min meglepődni.

Én úgy vágtam bele a regénybe, hogy azt hittem teljesen tudom miről szól. Valamikor régen láttam részleteket a '97-es filmváltozatból, amiatt gondoltam ezt. Így mikor elértem a regény 2/3-ig, akkor jöttem rá, hogy egy csomó dologról nem volt tudomásom. Először örültem ezeknek az eddig "ismeretlen" részeknek, a sok új szereplőnek, de mégis úgy éreztem, hogy az írónő úgy húzta ezt a sztorit, mint a rétestésztát. Egyszerűen annyira vágytam rá, hogy vége legyen, hogy az ismert végkifejlet egyáltalán nem tudott megnyugtatni. 
A regény befejezése utáni napon megnéztem a 2011-es filmváltozatot. Michael Fassbender rajongóinak kötelező, hiszen ő játssza Mr. Rochester-t. És bár nagyon sok kivetnivalót találtam a filmben, valahogy mégis annak a vége adta meg a megnyugvást, amivel végre tisztán tudom értékelni a regényt.

Számomra sok rész szappanoperaszerű volt és a végére az írónő mintha elveszítette volna azt a kifinomult, de mégis haláli egyszerű stílusát. Ugyanakkor azt érzem ezzel a történettel kapcsolatban, amit csak  nagy-nagy kedvenceimre szoktam mondani, hogy minden benne van, hogy minden fontos kérdés, amelyet az emberek feltesznek az életük során, azt felteszi Jane is. És megtalálja rá a saját válaszait. Bármi is a történet vége, ő egy igazi feminista karakter.
Az én kedvenc szereplőm viszont Helen Burns volt, Jane barátnője az árvaházban. Talán tőle tanultam a legtöbbet, még a történet a legelején.

Nem volt számomra tökéletes, de mégis nehezen találtam rá megfelelő szavakat. Mindenképpen érdemes elolvasni. És nem csak a gyengébbik nem tagjainak!