2015. január 24., szombat

Lakatos Levente: Aktus


Már Lakatos Levente előző könyvét, a Bomlást is nagyon szerettem, de új regénye, a Dr. Lengyel sorozat harmadik része, az Aktus még annál is összetettebb és sokszínűbb volt.

Az Aktusban Fényes Laura, immár magánnyomozóként és Lengyel Dávid kriminálpszichológus a Bomlásban megfejtett bűnügy után másfél évvel újra találkoznak, hogy egy hasonlóan rejtélyes és szörnyű bűntényben nyomozzanak.
Az írótól megszokottan, ezzel párhuzamosan elindul egy másik cselekményszál is, aminek főszereplője Annaróza, a történetben legtöbbször csak Anna, egy fiatal táncosnő, akinek kiskorában eltűnt az édesanyja és meleg édesapjával épp csak a történet kezdete előtt rendeződött a kapcsolata. Fiatalabb korában Anna otthagyta az édesapját és egyfajta lázadásként egy szórakozóhelyen kezdett el táncolni. Ott ismerkedett meg a drogdíler Antonnal, akivel egy tragédia közel hozta őket egymáshoz. Anton feladta az egész múltját Annáért és festésből próbál megélni, még Anna Lélektánc nevű tánccsoportjában sérült embereken segít, közben pedig az eltűnt édesanyja által írt táncos darabra, A pillangó és a hercegre készül. Az előadás előkészületei azonban nem mennek zökkenőmentesen és egy rejtélyes személy is felbukkan Anna életében.

A regény terjedelemben felülmúlja az író minden eddig megjelent írását, de a laza 800 oldal alatt úgy éreztem, hogy csak úgy folytak a szavak, minden jött pikk-pakk egymás után, logikusan összeszedetten. Akár egyhuzamban is elolvastam volna a könyvet, ha nincs éppen ezer dolgom, de ha nem azt olvastam, akkor nem volt olyan nap, hogy ne hallottam volna róla valamit a buszon vagy az iskolában. Olyan emberek olvasták és olvassák az Aktust, akikről nem gondoltam volna, hogy szeretnek olvasni. De csak így tovább, jól teszitek! ;)

Mert az Aktus nem gagyi, nem sablonos, hanem egy nagyon igényesen megírt regény. A szálak mesterien kidolgozottak, a már ismert karakterek mellett az újak is nagyon erősek, nem idealizáltak, a pozitív karakterekben is van egy kis rosszaság és ez fordítva is így van.  Akiket különösen szerettem, az Anton és Judit voltak. Antonnal se veled-se nélküled kapcsolatban voltam. Az elején nagyon tetszett a rosszból lett jókisfiú imidzse, később már bizalmatlanná váltam vele kapcsolatban, de pont ez tetszett benne, hogy nem lehetett megfejteni. Juditot, Laura barátnőjét pedig egyszerűen imádtam a humorával és a karakánságával. A regény sokszínűségéhez a cselekmény mellett az olyan karakterek is hozzátesznek, mint az Asperger-szindrómás Carlos vagy a  drogfüggő Szofi.

Emellett olyan témák kerülnek előtérbe, amelyek nagyon aktuálisak. Például a nemi erőszak kérdése, ahol a nő sokak szerint nem csak elszenvedő, hanem okozó is. Vagy hogy a céltudatos, ambíciókkal teli nők valóban olyan elítélendőek-e.
És ha már erotikus thrillerről van szó, felmerül a kérdés, mennyire erotikus is valójában az Aktus? Szerintem éppen annyira, hogy a szexualitást nem rejti egy láthatatlan függöny mögé, mint ahogy sokan teszik ezt, hanem elhelyezi a hétköznapi ember életében, ahol igazából van. 

A regény közel tökéletes volt számomra, néhány romantikus túlzás és túlkapás ellenére. Mikor néhanapján (évente egyszer-kétszer) elolvasok egy ilyen témájú regényt, akkor rájövök, hogy "Hé, én ezeket szeretem!"
Az Aktust is imádtam, mert elképesztően részletes, jól átgondolt, a nem létező szabadidőm ellenére is letehetetlen volt és meglepő véget hozott. 

Vagy nem is lett igazán vége? :D

Mákos-vaníliapudingos süti

Múlt hétvégén valami almás sütit szerettem volna sütni, de persze elfelejtettem almát venni, így ez a terv nem sikerült. De hétvége nálam nincs sütés nélkül, így fellapoztam a receptes füzetemet (amiben 10 receptből 9 desszertes) és megtaláltam ezt a mákos sütit. Gyors mérlegelés után, hogy a család karácsonyi bejgli után készen áll-e egy újabb mákos finomságra, végül erre esett a választásom.

Hozzávalók:

Vaníliapudinghoz:
1 cs. vaníliás pudingpor
3 dl tej
2 ek. nyírfacukor

Sütihez:
2 bögre liszt
12 dkg mák
1/2 bögre nyírfacukor
1 cs. sütőpor
3 dl olaj
3 dl tej
3 db tojás

Elkészítés:

A vaníliapudingot a 3dl tejjel és ízlés szerinti cukormennyiséggel megfőzzük. Ezzel a két evőkanálnyival, amennyit én tettem bele, nem lesz túl édes. Jó sűrű puding lesz, hagyjuk hűlni ameddig a massza hozzávalóit összekeverjük.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A mákos részhez először habosra keverjük a cukrot,az olajat és a 3 tojást. Aki úgy gondolja nyugodtan tehet bele több cukrot, vagy bármilyen más édesítőt, mert a fél bögrétől nem lesz túl édes. Ezután hozzáadjuk a lisztet, a sütőport és a mákot, majd a tejet. apránként adagolva az egészet összekeverjük. Nem túl sűrű masszát fogunk kapni.
A nagyobb tepsit kivajazunk, kilisztezünk, beleöntjük a masszát, a tetejére pedig egy kisebb kanállal ráadagoljuk a vaníliapudingot, mintha fagyit adagolnánk. 

Az előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt készre sütjük a "vaníliafoltos" sütinket.

Nálunk mindenki nagyon szereti a mákos sütiket, de ez különösen finom, mert nem túl édes, hanem igazán mákos íze van.


2015. január 19., hétfő

Újévi nyereményjáték - Eredményhirdetés

A tegnapi napon véget ért az újévi nyereményjáték az egyik legkedvesebb tavaly olvasott könyvem egy példányáért, Alan Bradley De mi került a pitébe? című regényéért, úgyis nevezhetném, hogy a legcukibb krimiért. Köszönöm szépen, hogy ennyien részt vettetek a játékban! A mai napon már sorsoltam is...








...és a regényt Szegezdi Szabina nyerte, akinek ezúton is gratulálok! :) Kérlek írj az f.anna479kukacgmail.com e-mail címre vagy az oldal Facebook oldalán keresztül, hogy megbeszélhessük az átadást.

2015. január 18., vasárnap

Dallamtapadás I.

A blog indulásakor még kicsit szélesebb témakörben gondolkodtam, nem csak könyvekben, hanem zenében és filmekben is. Elszórva aztán írtam is pár bejegyzést Eurovízió, kedvenc dalok vagy egy rám nagy hatást kiváltó film témában, de az idő előrehaladtával egyre kevesebb ilyen poszt született. Ha nem könyvekről írtam, akkor általában süti recepteket hoztam.
Talán túl romantikusan fogalmazok, de ez az év most tényleg az álmaim és ötleteim megvalósításáról szól és a blogot sem szeretném ebből kihagyni, így ezzel a poszttal útjára indítom a blog zenés rovatát, a dallamtapadást, amit reményeim szerint sok más zenés és néhány filmes bejegyzés is követ majd a könyvek és a sütik mellett. Ebben a rovatban az aktuális kedvenceimet szeretném nektek megmutatni.

Pár éve megváltoztak a zenehallgatási szokásaim. Már nem ezerféle előadótól hallgatok egy-egy dalt, hanem hetekig vagy akár hónapokig is elélek néhány előadó, néhány albumán. 

Zaz - Zaz (2010)
Ez a Zaz nevezetű  francia hölgyemény indította el nálam újra a francia mániámat. Az elmúlt hetekben már vagy ezerszer meghallgattam a bemutatkozó albumát és minden dalt végig tudok halandzsázni. Valami borzasztó nehéznek találom a kiejtést, de rajta van a bakancslistámon a francia tanulás. Elképesztően hangulatos, hihetetlen sokféle érzelmet kifejező dalok vannak az albumon. Azóta már két lemeze is megjelent Zaz-nek, a legújabb tavaly Paris címmel. Azt is nagyon szeretem, de az első albumot nem múlja felül.
Biztosan hallottátok már: Je veux
Kedvenceim: Les passants, Trop sensible, Dans ma rue, Port coton




Nicole Scherzinger - Big Fat Lie (2014)
Lehet ezzel nem találok sok követőre, de ha kedvenc énekesnőket kell mondani, akkor többek között Nicole-t is megemlíteném. Szerintem ő az aki soha nem akar se több, se kevesebb lenni egy egyszerű popénekesnél, a dalaiban és a megjelenésében is erre törekszik. És ha már megjelenés, az egyik leggyönyörűbb hírességnek tartom. A tavaly megjelent legújabb albuma sem túl formabontó, de én imádom.
Biztosan hallottátok már: Your Love
Kedvenceim: On the Rocks, Girl With a Diamond Heart, Bang, Run




The Script - No Sound Without Silence (2014)
Azt hiszem, ha csak annyit említek hogy Breakeven vagy How to save a life, akkor szinte mindenki tudja miért szeretem a fiúkat. A legújabb albumuk is tele van fülbemászó dallamokkal és intelligens dalszöveggel. 
Biztosan hallottátok már: Superheroes
Kedvenceim: No Good In Goodbye, Man On A Wire, Paint The Town Green, Without Those Songs




Bár fentebb kihangsúlyoztam, hogy az utóbbi időben inkább előadókért vagyok inkább oda, mint dalokért, és bármennyire is nehéz bevallani még magamnak is és bármekkora guilty pleasure is, amit mostanában egymás után rengetegszer képes vagyok meghallgatni, az Taylor Swift Shake It Off-ja. Egyszerűen belém mászott és marad is még jó ideig. :D

2015. január 11., vasárnap

Diétás túrótorta

Gondolom így január elején, túl a karácsonyi végtelennek tűnő evészetek után, nem csak én próbálok kicsit egészségesebben étkezni, na meg az ünnepek alatt felszaladt kilóktól megszabadulni (leborulok azelőtt, aki hízás nélkül kibírja a decembert). De az édességről nem tudok lemondani, így ilyenkor igyekszem olyan sütiket csinálni, amik aztán kevesebb bűntudatot okoznak.
Ezt a  szénhidrátszegény túrótorta receptet Szafi oldalán találtam és most már szokásomhoz híven kicsit átvariáltam.

Hozzávalók:
50 dkg túró
10 ek. kókuszreszelék
3 kisebb tojás
5 ek. nyírfacukor
1 citrom reszelt héja
1/2 tk. szódabikarbóna

Tetejére:
4 ek. tejföl
1 ek. méz

A tészta hozzávalóit botmixerrel vagy turmixgépben turmixoljuk krémesre. Az így kapott masszát öntsük egy kivajazott és mivel lisztmentesek vagyunk ezért "kikókuszozott" tortaformába. (Az eredeti recept ugyan 27 centis formát ír, de én 23 centisben sütöttem és így sem lett túl magas.) Ezután 4 evőkanál tejfölt és egy evőkanál mézet összekeverünk egy kisebb tálban  és a massza tetejére kenjük. Előmelegített sütőben, 200 fokon 25-30 perc alatt készre sütjük.

Tehát pici változtatásként én nem tettem meggyet a tortába, de szerintem így is nagyon finom lett, sőt bármilyen gyümölccsel finom lenne. Nyírfacukor helyett sima cukor vagy bármilyen más édesítő is kerülhet bele ízlés szerinti mennyiségben. Az 5 evőkanálnyi az csak saját ízlésem szerinti mennyiség. Különleges ízt ad a kókusz a túrónak, de nem veszi el a jellegzetes túrós ízt. A tetejére pedig extraként került a mézes tejföl, de szerintem nagyon jól feldobta.


2015. január 5., hétfő

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Egy nagyon meghatározó könyvélménnyel kezdtem az újévet. Már régóta várólistás volt nálam Fitzgerald leghíresebb műve egyrészt a  2013-as film miatt, másrészt, mert az osztályfőnökömnek és egyben volt magyar tanáromnak az egyik kedvenc könyve. Ha hiszitek hanem, én adok a magyar tanáraim véleményére, biztos azért, mert világ életemben ez volt a legutáltabb tantárgyam. :D


A regény elkezdéséig kb. annyit tudtam a történetről, hogy 20-as évek, jazz, partik ezerrel na meg van ez a Gatsby, aki rohadt gazdag és hozzá még őrülten szerelmes is. Haladva a lapokkal igazából egészen az utolsó két bekezdésig is csak azt éreztem, aztán megértettem mindent, legalábbis a rám eső, engem érintő részt biztosan.

Ami teljesen váratlan volt számomra, hogy a történetet egy külső elbeszélőtől, Nicktől halljuk, akit szerintem nyugodtan nevezhetünk Fitzgerald alteregójának. Nick írónak készült, aztán mégis úgy döntött, hogy kipróbálja magát a bankszakmában és a New York melletti, egyébként csak kitalált West Egg-be költözik. Az unokahúgánál, Daisynél tett látogatásakor hall először Jay Gatsbyről, a gazdag szomszédjáról, aki minden este partit ad a villájában. Egy este ő is meghívást kap a partira, ahol megismerkedik a különös múltú Gatsbyvel és feltárul előtte egy különleges karakter és egy régi szerelem.

A klasszikusoktól mindig félek egy kicsit, ennél sem volt másképp. Azt hittem nehéz lesz a nyelvezete, nem fogom érteni, döcögve fogok haladni, de már az elején rájöttem, hogy kár volt aggódnom. Az író nagyon világosan fogalmaz, a történetvezetés sodró, lendületes. Nagyon nehéz volt letenni, bár ez a kissé felszínes látásmódom miatt is volt. Faltam a lapokat, mintha egy szappanopera részeit nézném szüntelenül egymás után, vártam, hogy mikor lepleződnek le a szerelmesek, Nicknek mikor jön össze végre a nő. Aztán megtörtént a nagy dráma, mint úgy általában a szappanoperákban, de nálam a befejezésben, mikor végre minden lecsillapodik, akkor volt meg a katarzis.

Mert a zöld fény az csak görögtűz. Minden változik, minden múlandó. Nem ide kapcsolódván, de Katie Holmes mondta egy interjúban "Vigyázz az álmaiddal, mert valóra válnak!" Én pedig A nagy Gatsby kapcsán hozzátenném: Vigyázz az álmaiddal, mert előfordulhat, hogy nem válnak valóra.

*

A regény persze meghozta a kedvem a filmhez is, az újhoz, amiből kerek 10 percet bírtam végignézni. Persze majd még próbálkozom, amikor már nem leszek ennyire telítődve a valódi történettel. Mindenesetre arra rájöttem, hogy a film közel sem azt adja/akarja adni, amit a regény.

2015. január 4., vasárnap

Várólista csökkentés 2015 + könyves fogadalmak

Vége az összegzős posztoknak, most már az újévre koncentrálok, amelyben megint megpróbálkozom a várólista csökkentéssel. Ez már a harmadik év lesz és bár az előző kettőben egyszer sem sikerült, most megint elszántan kezdek bele. Aztán, ha idén sem sikerül, akkor felhagyok minden kihívással, mert idén már csak ez az egy van, amit teljesíteni szeretnék. Nem szeretném túlszárnyalni a tavalyi olvasásaim számát és nem szeretnék semmit muszájból olvasni, csak egy kicsit csökkenteni a várólistámat meg a polcaimon lévő olvasatlan könyvek számát. Ez az egyik könyves fogadalmam is egyben.



Ezzel a 12 könyvvel neveztem a  várólista csökkentésre:

Miguel de Cervantes: Don Quijote
George Orwell: 1984
Anthony Capella: A kávék költője
Goce Smilevski: Freud húga
Marie Phillips: Csintalan istenek
Anna Gavalda: Vigaszág
Imre Viktória Anna: Az Őrült Hold alatt
Dan Brown: A Da Vinci-kód
Joanne Harris: Csokoládé
Charlotte Bronte: Jane Eyre
Thomas Hardy: Egy tiszta nő
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Nagyon vegyes lista lett, kortárs-klasszikus, hosszú-rövid, mindenféle téma. Először úgy gondoltam nem készítek alternatív listát, de mivel idén tényleg szeretném megcsinálni ezt a kihívást így a jelentkezés után pár nappal választottam pluszba még 12 könyvet.

Alternatív lista:

Fejős Éva: Nápolyi vakáció
Jostein Gaarder: Sofie világa
Závada Pál: Jadviga párnája
Kőváry Anett: Mindjárt harminc
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Szabó Magda: Régimódi történet
Szabó Magda: Katalin utca
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
Veronica Roth: A beavatott
J.R.R. Tolkien: A szilmarilok
Alison Weir: Lady Elizabeth
Müller Péter: Isten bohócai

A kihívások számát lecsökkentettem ugyan, de az újévi fogadalmakét nem. Van néhány, amit senkinek nem árulok, de a könyveseket természetesen igen.

1. Többet használom a Kindle-t
Hiába van már meg több mint egy éve, de borzalmasan keveset használom, pedig pénzspórolás és kényelem szempontjából is nagyon. Főleg most, Lakatos Levente új könyvét olvasva jövök rá erre, mert sokkal jobb a kis könnyű Kindle-t tartani, mint a 800 oldalas regényt. Persze nyomtatott könyv párti vagyok, de ennek is van előnye.

2. Többet olvasok angolul
Tavasszal megcsináltam az előre hozott érettségit és a felsőfokú nyelvvizsgát, szóval az utolsó évben már nem kell angolt tanulnom, ami egyenlő azzal, hogy nem gyakorlom semmivel a nyelvet. Sokszor nagyon-nagyon hiányzik, de eddig nem tudtam rávenni magam, hogy többet olvassak angolul.

3. Csökkentem az "ötször annyi könyvet veszek ki a könyvtárból, mint amennyit el tudok olvasni" szokásomat
Ez egy tipikus könyvmoly szokás. Meglátok egy könyvet és bebeszélem magamnak, hogy ezt most éppen azért láttam meg, mert feltétlenül el kell olvasnom és el is fogom, mert nekem a nap nem is 48 hanem 72 órából áll. Aztán ezt még megcsinálom egy alkalommal minimum 4-5 könyvvel. Nagyon nehéz lesz otthagyni őket, de muszáj.

4. Nem veszek könyvet ameddig le nem érettségizem
Jó, ezt a fogadalmat már ebben a hónapban meg fogom szegni, mert most fogok beruházni magyar emelt tételes meg töris könyvekre, tehát akkor átfogalmazva szórakoztató könyveket nem veszek. Ugyan már hát miért is vennék? Nem is lesz időm olvasni! Dehogynem!

Ami pedig nem fogadalom, de az előző években mindig megtettem, valamilyen sorozatot újra fogok olvasni, csak még nem tudom melyiket, mert az előző években mindent ellőttem.



2015. január 3., szombat

A tavalyi év számokban

Én is készítettem egy kis statisztikát a tavalyi évről. Sajnos nem sikerült teljesítenem se a várólista csökkentést, se a két saját kihívásomat, de legalább mindig magamtól olvastam, sohasem kényszerből (ha a kötelezőket nem számítjuk). 
Összesen 97 könyvet kezdtem el olvasni 2014-ben. Ebből végül 74-et fejeztem be, 23-at pedig vagy félbehagytam vagy még most is folyamatban van az olvasása.
A tavalyi évet akár az újraolvasások évének is nevezhetném, hiszen 23 könyv, azaz az összes könyv közel harmada újraolvasás volt. A nyáron újraolvastam a Harry Pottereket, a Mercy Falls farkasai trilógia körbeölelte az egész évemet és ősszel egy kivételével az összes eddig magyarul megjelent Sarah Dessen regényt is. Zakály Viktóriától a Hanna öröket kétszer is elolvastam ebben az évben.
A nemek aránya most is nagyon kiegyenlített, 49-47 a női szerzők javára. (A Bibliát nyilvánvalóan nem számoltam sehová.)
A szerzők nem annyira kiegyenlítettek 32 magyar és 65 külföldi, de mégis úgy érzem a magyar szerzők művei voltak a legmeghatározóbbak.
És tovább folytatva a számok áradatát...
45 könyvtári, 43 saját, 5 e-book (nagyon-nagyon kevés :(), 3 kölcsön kapott és 1 hangoskönyv szerepel a tavalyi könyvek között. Szintén nem vagyok büszke a 2 darab angol könyvre sem, idén nagyon bele kell húznom. Nem szeretném elfelejteni az angolt.

A blogon 42 új bejegyzés született (a legtöbb novemberben, 7 darab). Örülök ennek a számnak, mert ezt azt jelenti, hogy szinte minden héten született egy új poszt, amelyeknek a nagy többsége egyébként könyves volt, de felkerült jó pár recept (főleg sütis :D) és más témájú bejegyzés is. 

És a molyolást is folytattam, az előző évekhez hasonlóan. Részt vettem kétszer a Pay It Forward (PIF) ajándékozáson és a karácsonyi molyos ajándékozáson is. A "Szárnyaljuk túl a 2013-ben elolvasott könyvek számát!" kihívásomon pedig közel 300 molyt zöldítettem.

Most pedig mindenki fellélegezhet, ezennel vége az összegzős posztoknak egy egész évre. Már csak a várólista csökkentős-fogadalmas következik. ;)

2015. január 2., péntek

Újévi nyereményjáték!

Éssss hatalmas dobpergések közepette megérkezett az ígért meglepetés!

A blog 2. születésnapja és az új év alkalmából egy kis nyereményjátékra invitállak titeket, amelyben megnyerhetitek a tavalyi évi egyik kedvenc könyvemet, Alan Bradley-től a De mi került a pitébe? egyik példányát.



Ha szeretnétek részt venni a játékon, nincs más dolgotok, mint hogy követitek a blogot a Bloggeren, a Bloglovinon vagy lájkoljátok az oldal Facebook oldalát és ehhez a bejegyzéshez írtok egy kommentet a névvel, amivel követtek. 

A játékra 2014. január 18. - vasárnap éjfélig jelentkezhettek.
A sorsolás január 19-én, hétfőn lesz.

Sok szerencsét mindenkinek! Emellett pedig nagyon-nagyon boldog, szeretetben, sikerekben és persze könyvekben gazdag új évet kívánok!