2015. december 31., csütörtök

2015 - Számok és történések

Mielőtt felelősségteljes húszévesként elkezdenék készülődni a szilveszteri bálba (mert a nagyok már nem buliba mennek, hova gondoltok?) szeretnék én is megemlékezni az elmúlt évről száraz tényekkel és némi személyes tartalommal is.

Idén 46 könyvet olvastam el, ami a tavalyi 73-hoz képest hatalmas csökkenés. Azt pedig még borzasztóbbnak tartom, hogy összesen 70 könyvbe kezdtem bele, úgyhogy ez volt talán a legválogatósabb évem. Ugyanakkor megtanultam azt, hogy inkább olvassak kevesebbet, de azokhoz igazán legyen kedvem. Így 2015 kedvenceit tartalmazó listába az elolvasott könyvek kb. fele belekerült, mert mindegyiket annyira szerettem.

Az elolvasott könyvek közül 19 könyvtári, 5 e-book és 22 saját.

A várólistacsökkentést idén sem sikerült teljesítenem. Összesen egyet olvastam el a jelölt 24 könyv közül. A tavalyi évtől eltérően ezen kívül más kihíváson nem is vettem részt, tényleg teljesen spontán olvasásaim voltak a kötelezők mellett. Jövőre viszont újra megpróbálom a várólistacsökkentést, de semmi mást. Jó lenne már végre teljesíteni, mert nem olyan nagy ördöngösség. Vagy csak nem tűnik annak...

2015-ben ezzel együtt 53 bejegyzés került fel a blogra, ami azt is jelenti, hogy végül is a heti egy poszt, amihez mindig igyekeztem ragaszkodni (bár gyakorlatilag ez soha nem sikerült) az így vagy úgy, de teljesült.

Az 5 leglátogatottabb bejegyzés:

Ezen kívül még sok-sok számot említhetnék, amelyekkel igazából én magam sem foglalkozom, miért érdekelne akkor mást? De a szilveszteri ajándékomat, vagyis azt, hogy a blog Facebook oldala a mai napon elérte a 200 lájkolót, azt szeretném itt is megemlíteni és megköszönni. Amikor tavaly elindult az oldal még csak nem is reméltem, hogy egy év alatt sikerül ezt elérni.

A könyves dolgok és számok mellett az is elmondható, hogy eléggé kemény és eseménydús évem volt, talán az eddigi legizgalmasabb, szóval emiatt sem olvastam annyit. Az emberek hajlamosak a legapróbb rosszat is felfedezni a sok jó között. Bár nehéz volt az utóbbi pár hét, de rengeteg minden miatt hálás és büszke lehetek.

2015-ben:
- jogosítványt szereztem
- végre búcsút mondtam a fekete hajszínnek
- az év elején felfedeztem, hogy mennyire sokat tud adni az embernek a sport (nekem elsősorban a futás)
- elballagtam a gimiből
- egy hetet egyedül töltöttem a nyaralónkban, ami igazi feltöltődés volt
- leérettségiztem
- a barátnőimmel voltunk a Vad Fruttik születésnapi koncertjén
- régi álmaim egyszerre váltak valóra: a Hungaroring bejáratánál kaptam meg az sms-t, hogy felvettek a Károli pszichológia szakára
- a keresztszüleim esküvőjén koszorúslány voltam, végre nekem is lehetett hercegnős ruhám
- augusztus végén Pestre költöztem 3 barátnőmmel
- az egyetem mellett elkezdtem dolgozni
- sokkal önállóbbá váltam, amit nagy nehézségek kísértek és fognak még kísérni...
- fejlődött a főzőtudományom köszönhetően az önálló életnek
- rengeteg jó könyvet olvastam
- rengeteg jó filmet láttam
- és szinte minden hétvégén új sütireceptet próbáltam ki
- megtanultam szeretni az új otthonomat és még jobban megszerettem az új családomat, ugyanakkor megtanultam értékelni az igazi otthonomat és az igazi családomat

Remélem a következő évben is hasonlóan hosszú listát írhatok majd és kívánom, hogy a tiétek is ilyen legyen. A blog ezerrel robog tovább, még akkor is, ha néha kicsit lefékez majd. Boldog új évet kívánok minden kedves látogatónak! Holnap már jövök is egy újabb poszttal. 




2015. december 29., kedd

2015 kedvencei

Az elmúlt évektől eltérően most nem választottam ki 10-12 kedvenc könyvet és állítottam őket sorrendbe, hanem egy kicsit rendhagyóbb módon értékeltem az idén elolvasottakat. Már sokszor írtam róla, hogy bár idén sokkal kevesebb könyvet olvastam el, mégis szinte mindegyik nagyon jó élmény volt, úgyhogy ne lepődjetek meg a "csalásaimon", sok helyre egyszerűen nem tudtam csak egy valamit választani.

A legjobb külföldi klasszikus
Bár idén olvastam a Jane Eyre-t és a Kisasszonyokat is, amelyek mind csodálatosak voltak, de a legjobban az év elején olvasott A nagy Gatsby és a későbbi Mrs. Dalloway tetszett, valahogy jó időpontban találtak meg. Őket mindenképpen újra fogom olvasni, lehet, hogy már jövőre.

A legjobb magyar klasszikus
Az érettségi miatt sok ilyet olvastam az év első részében, de az abszolút kedvencem Móricz Zsigmondtól a Rokonok. Olvastatja magát és annyi mai probléma előkerül benne. Egyszerűen szenzációs, hogy mennyire átfogó történet, pedig nem is a hosszabbak közé tartozik.

A legjobb pszichológiai témájú
Mostanában egyre több ilyet olvasok és legszívesebben az összeset felsorolnám, de a legnagyobb hatással Csernustól A nő és vigyázat most csalok, mert még nem fejeztem be!, de Yalomtól A Schopenhauer-terápia voltak rám.

A legjobb igaz történeten alapuló
Igen, most már kiderülhetett, hogy skatulyákat készítek az idei kedvenc könyveimnek, hogy többen lehessenek, de hát ha ennyire szerettem őket? Ide három könyv is került, Elizabeth Wurtzeltől a Prozac-ország, Likó Marci életrajzi könyve a Bunkerrajzoló és a merőben más, de szintén imádom könyv a Napsütötte Toszkána.

A legjobb fiataloknak szóló
Én mindig belezavarodok, hogy melyik könyv new adult meg melyik young adult, úgyhogy maradtam a "fiataloknak" megnevezésnél. Mivel már nem nagyon olvasok ilyen könyveket, nem mintha nem lennék fiatal, de elég mainstream választásom lett itt. Az Eleanor és Park nagyon nagy kedvencem volt az év elején, mert nem olyan mint a többi hasonló témájú történet. A Papírvárosok pedig főleg nem. Egy nem mindennapi cselekmény, a téma viszont minden fiatalt foglalkoztat.

A legnagyobb csalódás
Jevgenyij Vodolazkintól a Laurosz. Valami orosz nagynagynagy regényt vártam és végül egy közepes valamit kaptam.

A legnagyobb meglepetés
A Hazudósokért mindenki odavolt és bár mostanában szkeptikusan állok az ilyen regényekhez, de ennek sikerült engem is letaglóznia. Bennem mindig az "érzés" marad meg egy könyv után. Ettől még mindig borzongok, ha rágondolok. A másik ilyen könyv pedig Lev Grossmantól A varázslók volt. Tudtam, hogy teljesen más, mint egy szimpla fantasy, de nem gondoltam, hogy ilyen nagy hatással lesz majd rám. Különleges, baljós, furcsa hangulatú regény.

A kedvenc íróm
Ezt a címet is megosztottan ketten kapták. Az egyik Nicolas Barreau, akinek A nő mosolya című regénye teljesen elvarázsolt és alig várom, hogy még olvashassak tőle. A másik pedig Lakatos Levente, akitől idén három regényt/kisregényt is olvastam. Úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődött az évek alatt és a most megjelent Szeress jobban! című regénye tényleg az egyik legnagyobb kedvencem volt idén.

A kedvenc írónőm
D. Tóth Kriszta, mert őt és az idén olvasott regényét, a Húszezer éjszakát is muszáj volt megemlítenem. Annyira várom, hogy megint írjon valamit, mert imádom, amit csinál.

A kedvenc borítóim
Az idén elolvasott könyvek közül.



2015. december 25., péntek

Dupla ünnepi levél

Kedves Olvasóim!

Az elmúlt napokban, hetekben azon gondolkoztam, hogy valami személyessel leplek meg titeket karácsony alkalmából, de sajnos nem úgy alakult ez a hónap és a karácsony sem számomra, ahogyan azt az ember előre eltervezi. Most jutottam csak el oda, így a karácsony kétharmada után, hogy úgy érzem van itt egy kis dolgom. 
Először is áldott, békés karácsonyt szeretnék kívánni nektek. Remélem boldogan töltitek ezeket a napokat a szeretteitek körében és mindenki megpróbálja érteni és értékelni azt, aki és ami az övé. Ezenkívül pedig, mivel ez az oldal 90%-ban, mostanában már inkább 99%-ban könyvekről szól, remélem mindenki talált könyvet a karácsonyfa alatt és a sütihalmok felett vagy a kedvenc karácsonyi filmje után elmerül egy jó történetben.
Én ősz elején születtem, nem tudom milyen az, mikor valakinek Szenteste vagy karácsonykor van a névnapja, születésnapja, de a Könyvek&Kávé által kicsit átérezhetem ezt a dupla ünnepet, hiszen a blog a napokban ünnepli a harmadik születésnapját. Tudom tavaly már ellőttem ezt a szöveget, de kb. 8 éve folyamatosan van valamilyen blogom, de egyik sem tartott ilyen sokáig, mint a Könyvek&Kávé. Nem mindig írtam rendszeresen, voltak kisebb-nagyobb szünetek, de az soha nem jutott eszembe, hogy abba kellene hagyjam a blogolást, mert már úgy hozzám tartozik, ahogyan maguk a könyvek. Idén is voltak sikerek. Volt egy második születésnapi játék, több könyvet szinte elsőként olvashattam és írhattam róluk, szépen gyarapodott a követők és a lájkolók száma, de amit a legfontosabbnak tartok, azok az emberek, akiket a blog által megismerhettem és a sok-sok könyv, amit ők ajánlottak nekem vagy egy bejegyzésükben vagy bárhol. Tudom túl érzelgős dolog példaképeket emlegetni, de nekem van néhány közöttük.
Szóval... köszönöm, hogy olvastok, hogy látogatjátok a blogot és köszönöm a sok ajánlást és lehetőséget! Nagy dolgokat már nem ígérek, mert aztán meglátnátok, hogy mennyire nem tartom be őket, de annyi biztos, hogy ezután is itt leszek, ezután is lesz Könyvek&Kávé. Indulhat az óvoda!

Ölel mindenkit: Anna



Ui.: Nem ez volt a személyes dolog, amit terveztem, de azt hiszem ez is már a túl személyes kategóriát súrolja. Remélem elviselhető volt.



2015. december 17., csütörtök

Várólista csökkentés 2016

Sokáig gondolkoztam rajta, hogy érdemes-e ismét jelentkeznem a várólista csökkentésre, mert eddig még sohasem sikerült. Sőt azt sem mondhatom, hogy javuló tendenciát mutatnék, ugyanis idén egyetlen egy könyvet olvastam el a "jelöltek" közül, a Jane Eyre-t. De úgy döntöttem megpróbálom jövőre is, hiszem semmit sem veszíthetek és bár Lobo azt ajánlja, ne vegyük komolyan a játékot, én most igenis komolyan fogom venni és megfogadom, hogy elolvasok havonta egy könyvet a tizenkettő közül. Alternatív listát pedig nem készítettem, mert a túl sok választékból csak nehezebb dönteni. Aztán persze majd jövő ilyenkor meglátjuk mi sül ki a dologból, addig is itt vannak a kiválasztott könyvek. Próbáltam klasszikust, modernt, rövidet, hosszút egyaránt választani, így talán nem lesz olyan nehéz dolgom.


Szabó Magda: Régimódi történet
Papp Diána: Bodza Bisztró
Benedek Szabolcs: A vérgróf
Gillian Flynn: Holtodiglan
Anna Gavalda: Vigaszág
F. M. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Anthony Capella: A kávék költője
Veronica Roth: A beavatott
Anthony Burgess: Gépnarancs
Robert Bloch: Pszicho
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite
Anne Frank: Anne Frank naplója

Készítettem molyos polcot is, amit ITT nézhettek meg.

2015. december 6., vasárnap

Új polclakók & havi könyves zárás - 2015 november

Megint eltelt egy hónap és már javában benne vagyunk a decemberben is, vészesen közeleg életem első vizsgaidőszaka. Ha sokat kell tanulni mindig aktívabb vagyok a közösségi oldalakon, mert muszáj valahol sajnáltatnom magam, az olvasástól viszont elmegy a kedvem, mert tudjátok "nem szabad". Aztán ha majd úgy érzem túltanultam magam, akkor valami könnyű kis regényt fogok elővenni, hogy újra felélesszem az agyam. Na de ez a jövő zenéje, mi is volt novemberben? Munka, egyetem és kevés olvasás, emellett apróbb válságok meg betegségek is tarkították a múlt hónapot, de azt hiszem sikerült ezeken túllendülnöm és a december egy boldogabb hónap lesz, még ha kevesebbet is fogok olvasni (kedvtelésből).

Beszerzések

Három könyvet vettem ebben a hónapban, ebből kettőt, a Lauroszt és A varázslók folytatását, A varázslókirályt már jó rég előrendeltem. Az asztrológiás cucc pedig a néha fel-feltörő szenvedélyem eredménye.

Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz
Amennyire vártam, annál egy kicsivel kisebb csalódás volt, de rögtön elolvastam és írtam is róla.

Lev Grossman: A varázslókirály
Neki még folyamatban van az olvasása, de be tudna szippantani, ha engedném neki. Simogatja a lelkemet, hogy vannak még olyan regényszereplők (Quentin), aki hasonlóan érez az élettel kapcsolatban, mint én.

Takács Tibor: A fejlődés iskolája
Ez egy jó kis kézikönyv az asztrológia iránt érdeklődőknek. Néha felcsapok én is asztrológusnak és elemezgetem a család meg a barátok horoszkópját, később majd szeretnék ezzel foglalkozni. Elnézést kérek ezért a tartalomért azoktól, akik nem hisznek benne.



Olvasások

Szégyenszemre csak két könyvet olvastam el novemberben, meg új szokásomhoz híven egy csomót elkezdtem, némelyiket számon se tudom már tartani.

Bár sokkal kevesebb könyvet olvastam idén, mint az elmúlt években, mégis nagyon nehéz lesz majd kedvenceket választani. Kriszta első könyve is az egyik kedvencem volt tavaly, azt hiszem ez is az elsők között lesz. Bár merőben más a téma, de ez is olyan "Krisztás".

Őt pedig már említettem fentebb.

Emellet ugye elkezdtem A varázslókirályt, Csernus Imrétől A nő után A férfit, az egyik tanárom egy nagyon jó könyvét és Lakatos Levente új könyvét a Szeress jobban!-t pedig már be is fejeztem, de az már decemberre számít majd.

A többiek: Dóri, Katacita, Tekla

2015. december 4., péntek

Lakatos Levente: Szeress jobban!

A nagyon megosztó Barbibébi után, merőben más külsővel (gyönyörűséges borítóval), a Libri Kiadónál jelent meg a folytatás. Nekem is vegyes érzéseim voltak az előzménnyel, de az író többi regényét nagyon szerettem és a Szeress jobban! pedig valami újat ígért.




A Szeress jobban! címe nem mutatja, hogy mennyire összetett, nem csak csupa romantika történetről van szó. A regény helyszíne New York, egy sokak számára szívdobogtató város, ahol Barbi immár öt éve él egy látszólag tökéletes életet. Az apjától kapott lakásban lakik és gazdag barátjával járják a luxuséttermeket meg a luxuspartikat. A történet elején Barbi indiai barátnője. Deshi egy szívességet kér tőle és emiatt a lány megismerkedik a House of Broken Hearts-szal, az eldugott lokállal, amely minden téren fenekestől felforgatja az életét. A szórakozóhely hatására a múlt újra kísérteni kezdi Barbit és talán egy új szerelem is elindul a számára.
A regény másik főszereplője Krisz, Barbi régi legjobb barátja, aki Magyarországon joghallgató, de néhány napra New Yorkba utazik. A kis kiruccanása viszont nem fenékig tejfel a számára, hiszen egy párkapcsolati válsággal is szembe kell néznie miközben már a repülőn megismerkedik egy titokzatos férfival, Atlas-szal és egy bajba került jogász barátnőjének, Norkának is segítséget kell nyújtania a tengerentúlról.


A Szeress jobban!-ban minden megjelent, ami Lakatos Levente előző regényeit jellemezte. A gazdagok és szegények világa, az emberi kapcsolatok, a krimi szál és az erotikus vonal. Talán ennyi minden túl soknak tűnhet, de remekül ötvözte őket az író. 
Már maga a helyszín is kedves számomra, de ez  nem mindig egyenlő azzal, hogy olvasás közben úgy érzem én is New York utcáit járom. A regény olvasása közben azonban teljesen átjött a "Nagy Alma" hangulat. Éreztem az illatokat, a fülledt nyár végi levegőt, láttam magam előtt a hatalmas felhőkarcolókat. Most újra New York lett az álmom Olaszország mellett. 
A cselekményben megjelenik sok jól ismert séma, de ezek olyan jól vannak becsomagolva, hogy szinte észre sem veszi őket az ember, mert éppen a House of Broken Hearts tetőteraszán heverészik, bloodfight-ot néz vagy egy eltűnt konzumlány után nyomoz. Én megkaptam azokat a kis finomságokat, amiket imádok.
Barbi a Barbibébi végén sem volt számomra túl szimpatikus, de most sikerült őt megkedvelnem és rájöttem, hogy ő egy igazi kemény csajszi. A lány barátja, Krisz, akiről már az előző regényben kiderült, hogy meleg, a történet elején semmilyen érzést nem váltott ki belőlem. Az ő szemszögeit nem is szerettem olvasni, de amikor mélyebben megismertem az érzéseit a párkapcsolati válsága és az új vonzalom megjelenésekor, akkor elkezdtem Krisz-imádóvá válni. Nem igazán olvastam még regényt, ami azonos neműek kapcsolatát írja le (pedig mostanában elég sok megjelent), de Krisz gondolatai által teljesen együtt tudtam érezni és szurkoltam, hogy sínre kerüljön minden körülötte. 
Emellett, ahogy már megszokhattuk, nagyon sok komoly probléma is felmerült a regényben. Bántalmazás a párkapcsolatban, bűnügyek, drogozás, illegális küzdőharcok, családi kapcsolatok. Széles paletta ez, ami pedig mind megjelenik a regényben. De a legfőbb kérdés az, Barbiból válhat újra Barbibébi?

Nem is gondoltam, hogy ennyire a szívem csücske lesz ez a regény, de csak faltam és faltam lapokat. Azt hittem Levente már nem tudja az Aktust überelni, de a Szeress jobban! lett a kedvencem. Követelem a folytatást. :D