2016. december 30., péntek

A kedvenc olvasmányaim 2016-ban

Elhatároztam, hogy idén 12 kedvencet fogok választani az idei 62 olvasmányom közül. Nagy meglepetésemre elég könnyen indult a dolog és már azt hittem, hogy annyira szigorúan válogatok, hogy a 12 sem lesz meg, de aztán elszabadult a pokol. Végül nagy nehezen kiválasztottam az idei kedvenceimet, de igazából legalább az olvasmányaim feléből ki tudnék emelni valamit, ami miatt nagyon megfogtak.


Nagyon vegyes lett a lista, kortárs és klasszikus, könnyű és nehéz, pszichós és nem pszichós olvasmányok. Azt hiszem, hogy nagyon jól látszik milyen sokszínű volt ez az évem (is) könyves szempontból. A felsorolásnál linkeltem a bejegyzéseket, nagy örömömre mindről írtam legalább egy keveset.




Nektek mik voltak a kedvenceitek idén?

2016. december 26., hétfő

Születésnapi merengés és nyereményjáték sorsolás



Négy évvel ezelőtt is ugyanilyen karácsonyi káosz közepette született meg a Könyvek&Kávé és az első könyves bejegyzés az Egy különc srác feljegyzéseiről szólt, erre még visszakeresés nélkül is emlékszem. Azóta pedig már túl vagyunk több, mint 200 poszton, amelyeknek a többsége könyves, de egy időben volt sok recept, zenés és filmes bejegyzés is. Én személy szerint úgy gondolom, hogy idén érett meg igazán a blog, letisztázódott bennem, hogy mi az, amit szeretnék vele nektek átadni. Az elmúlt egy évben szerkesztettem és írtam ide a legnagyobb kedvvel, és egyre többször beszélek az embereknek a Könyvek&Kávéról, mint az én szerelemgyerekemről. Úgy érzem, hogy ennek kezd megérni a gyümölcse. Nem csinálok úgy, mintha nem figyelném a számlálót, mert örülök annak, hogy egyre többen jöttök és hálás vagyok az egyre több recenziós könyvért is.
Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok idén is és összességében az elmúlt négy évben! Örülök, hogy ennyi szimpatikus emberkét ismerhettem meg a blog által, és hogy láthatom azt, hogy mások is így rajonganak a könyvekért és az olvasásért, mint én. Remélem jövőre és még nagyon sok évig írhatok ilyen bejegyzést, mint ez a mai és, hogy kitartotok a Könyvek&Kávé mellett.
További jó ünneplést mindenkinek!

Sorsolás
Volt a blogon egy nyereményjáték is, amin 3 Helikon zsebkönyvet lehetett nyerni. A sorsolás tegnap este megtörtént és a szerencsés nyerte Fehér Jázmin lett, akinek ezúton is gratulálok! A többi résztvevőnek pedig köszönöm, hogy a kérdőív kitöltésével egy kicsit segítettek nekem a blog szerkesztésében.

2016. december 24., szombat

A karácsony örömei Book Tag

Hoztam nektek egy karácsonyi book tag-et, így közeledvén az szentesti vacsorához. A tag-et ITT találtam és én fordítottam le. Töltsétek ki ti is bátran én pedig megyek fát díszíteni! :)



1. Várakozás: Az izgalom a tetőfokára hág! Melyik könyv(ek) megjelenését várod a legjobban?
Igazából most télen nem nagyon követtem a megjelenéseket, csak amiket itt-ott könyves blogokon láttam. Amit nagyon vártam, a Dumplin'-t, azt már olvastam. A karácsonyi kívánságlistámra pedig inkább régóta áhított könyvek kerültek fel.

2. Karácsonyi dalok: Melyik könyvről vagy íróról nem tudsz nem dicshimnuszokat zengeni?
Elizabeth Gilbert, Sarah Dessen és Dosztojevszkij, Ez a hármas jutott először eszembe. Azt hiszem nagyon jól bemutatja milyen végletes személyiség vagyok.

3. Mézeskalács házikók: Melyik könyvnek vagy könyvsorozatnak van a legcsodálatosabban felépített világa?
Természetesen a Harry Potternek. Ha az idei olvasmányaimra gondolok, akkor az Ambrózy báró esetei és a Divergent trilógia világai is nagyon tetszenek.

4. Karácsonyi ének: A kedvenc klasszikusod vagy, amit rég el szeretnél már olvasni
Nagy kedvencem a Büszkeség és balítélet, amit jó lenne már újraolvasni, mert idén ez nem volt meg. Amit pedig nagyon el szeretnék már olvasni a Karamazov testvérek. Remélem ezen a télen sikerül ez is.

5. Karácsonyi édességek: Milyen könyvet szeretnél karácsonyra kapni?
Most nagyon rákattantam Szepes Mária könyveire, úgyhogy tőle szeretnék valamit.

6. Gyertyák az ablakban: Melyik könyvtől lesz meleg, meghitt hangulatod?
Gondolom ide valami olyat kell írni, amitől karácsonyi hangulatom lesz. Ilyen a Harry Potter, A kis herceg és az Egy különc srác feljegyzései. Ezeket szerintem  már többször is olvastam karácsonykor és valahogy eggyé váltak bennem az ünneppel.

7. Karácsonyfa és dekoráció: Melyek a kedvenc könyvborítóid?
Ezeket a könyveket (még) nem olvastam, de olyan hangulatos, téli a borítójuk.


8. A karácsony örömei: Mit szeretsz a karácsonyban? Melyek a kedvenc karácsonyi emlékeid?
Elkezdhetném felsorolni egyenként, hogy mit szeretek a karácsonyban, de csak összefoglalva azt, hogy van. Van egy ünnep a tél közepén, amire mindig várhatunk és amit megünnepelhetünk a szeretteinkkel, szeretetben, békében, bekuckózhatunk és pihenhetünk és olvashatok sokat.
Persze nagyon sok kedves emlékem is van a karácsonyról. Régebbről, mikor a Jézuska díszítette a fát és hozta az ajándékokat, ameddig mi mamánál játszottunk türelmetlenül az öcsémmel. És nemrégről, amikor már együtt sütöttük a mézeskalácsot és díszítettük a fát.

Boldog karácsonyt!



Kedves olvasóim, bloggertársaim!

Kívánok nektek kellemes karácsonyi ünnepeket! Remélem, hogy boldogságban, szeretetben töltitek majd az ünnepet, finomakat esztek és isztok, sokat pihentek és olvastok majd! Köszönöm, hogy idén is velem tartottatok!

Ui.: Nemsokára hozom a születésnapi nyereményjáték sorsolását és remélhetőleg még lesz egy karácsonyi book tag is! ;)

                                                                               Nagy-nagy ölelés:
                 
                                                                                                         Anna

2016. december 23., péntek

Julie Murphy: Dumplin' - Így kerek az élet

Tudtam, hogy el kell olvasnom ezt a könyvet, mert annak a lánynak szól, aki a -30 kiló ellenére még mindig bennem él, és igazából mindenkiben ott lakozik, csak lehet nem olyan gyakran jön elő.



"Egész életemben olyan testem volt, hogy érdemes rá megjegyzést tenni, és ha a lényem bármire is megtanított, az az, hogy ha valakinek nem a saját testéről van szó, akkor nincs joga megjegyzéseket tenni. Kövér. Girnyó. Alacsony. Magas. Teljesen mindegy."

A Dumplin' egy vérbeli tiniregény barátsággal, szerelemmel, szülői konfliktusokkal és azzal tűnik ki a többi közül, hogy nagyon mélyen érinti az önértékelési problémákat, amivel minden kamasz szembesül, csak éppen ki így, ki úgy. 
A főszereplő, Willowdean (az anyukájának pedig Dundika) egy tipikus amerikai tini a texasi Clover City-ből. Gimibe jár, van egy legjobb barátnője, akivel minden titkát megosztja, egy gyorsétteremben dolgozik és szerelmes lesz. Nincsen ebben semmi különös, csak ha az ember kövér és nincsen elég önbizalma, akkor a kamasz élet csak még bonyolultabbá válik, főleg, ha az illető édesanyja egykoron szépségkirálynő volt és néha még mindig úgy viselkedik.

Nagyon nagy szeretettel gondolok erre a történetre, mert amennyire nincs benne semmi különös, annyira sokat adott nekem és adhat másoknak is. Nem szeretnék spoilerezni, ezért csak annyit osztok meg veletek, hogy nem csak Will, hanem a könyvben szereplő többi lány is hatalmas erőről tesz bizonyságot, amivel bárkinek a  példaképévé válhat. Bárhogyan is nézünk ki, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor bármit megtehetünk, az a lényeg, hogy boldoguk legyünk. Eddig eljutni persze nagyon nehéz és az írónő ezeket a kételyeket és "majdnem feladomokat" is nagyon jól megjelenítette.


Jó volt megint belecsöppenni az amerikai kisvárosi feelingbe. Mindig elfelejtem, hogy mennyire szeretem az ilyen déli kisvárosoknak a hangulatát. Talán emiatt és a fontos üzenet miatt engem Sarah Dessen könyveire emlékeztetett a Dumplin'. Sarah meg ugye az egyik kedvenc írónőm, ez még egy plusz pont.

Egy hiánypótló könyv, amiből kellene még több és több. Annyi idős koromban, mint Will és a barátnői én is nagyon örültem volna neki. És minden fiatalnak ajánlom, mert egy olyan problémáról szól, ami kivétel nélkül mindenkit érint.

"Az az egész pedig csak a fejedben él."



2016. december 17., szombat

Téli tervek

Szerintem sokan egyetértetek velem abban, hogy a vizsgaidőszakban a legjobb olvasni (természetesen a szakirodalmat kivéve). Én eddig nagyon jól állok az olvasásokkal ebben a hónapban és ezt szeretném még folytatni a tél folyamán. Ki is választottam minden téli hónapra 2-2 könyvet, amiket el szeretnék olvasni. Szerintem ez még bőven teljesíthető lesz.



Charles Dickens: Karácsony ének
Angolul rövidítetten már legalább háromszor olvastam, de idén végre megvettem magyarul is a Libri 400 Forintos akciójában. Nagyon jó karácsonyi olvasmány lesz,

Szabó Magda: Régimódi történet
Az utolsó vcs-s könyv ebben az évben, amit direkt utolsónak hagytam. Valahogy ha csak rá gondolok máris a karácsony szünet jut róla eszembe,

Fabricius Gábor: Más bolygó
Nagyon új könyv, megjelenésében is és a polcomon is, de már a megjelenése előtt megtetszett a történet. Vonzódom a szocis regényekhez, ennek meg már a reklámszövege is annyira jó.





F. M. Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Év elején a Bűn és bűnhődést olvastam a vizsgaidőszak kellős közepén, mert miért ne?. Ha jövőre nem is a vizsgák közepette, hanem a szorgalmi időszak előtti szünetben, de ezzel szeretnék birkózni. És nem hiszem, hogy nehéz lesz, mert a szocis regényeknél csak az orosz szépirodalmat szeretem jobban.

Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
Minden kolléga példaképének ezt a könyvét még nem olvastam, úgyhogy ezt is ideje pótolnom. Ha az előző könyveiből indulok ki, akkor imádni fogom.

Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek
És a végére jöjjön egy újraolvasás. Megvettem a gyönyörű új kiadását az egyik kedvenc könyvemnek, amit a legtöbbször olvastam újra, utoljára már elég régen. Mindig kíváncsi vagyok, így most is, hogy mi újat fog adni.

Ti mit terveztek olvasni a télen?

2016. december 16., péntek

Veronica Roth: A beavatott (Divergent 1.)

Bár az olvasmányízlésem folyamatosan változik, a mostanában olvasott könyvek jól bizonyítják, hogy megéri visszatérni az "alapokhoz". A beavatott már régóta a polcomon pihent és most is csak a várólista csökkentés miatt vágtam bele, és rögtön meg is bántam, hogy csak most került nálam sorra.




Hihetetlen számomra, de a Divergent trilógia első része négy éve jelent meg először magyarul, szóval jól lemaradtam vele, bár az először nagyobb népszerűségnek örvendő Éhezők viadala azért megvolt. Nem tudom mennyire érdemes magáról a történetről írnom, mert szerintem rajtam kívül mindenki látta legalább a filmet, de A beavatott is a modern disztópiák hagyományát követi.
Volt egy nagy törés a földi életben. amiről egyébként szinte semmit nem tudunk meg, és megoldásként az emberek csoportokba tömörültek aszerint a tulajdonság szerint, ami a legjobban jellemző rájuk. Így öt csoportban élnek az emberek elkülönülten. Vannak Önfeláldozók, Őszinték, Barátságosak, Bátrak és Műveltek. A fiataloknak 16 évesen kell eldönteniük, hogy melyik csoporthoz szeretnének tartozni, de a főszereplőnek Beatrice-nek egyáltalán nem egyértelmű a döntés. Nekem sem lenne az. sőt. Egyáltalán rendben van ez így, hogy valaki csak "egyféle"?



Eléggé bicskanyitogatós történet volt ez számomra. Sokkal durvább és elgondolkodtatóbb, mint amire számítottam, olyannyira, hogy szinte végig felfokozott állapotban voltam, amikor olvastam.
Nagyon fontos kérdést penget meg a könyv, ami a mai világban, de szerintem bármelyik évszázadban nagyon fontos lenne. Mennyire kell alkalmazkodnunk? Mennyire kell önmagunknak lennünk? Mennyire különbözhetünk másoktól? És persze szintén örök kérdés, kinek a kezében van a legjobb helyen az irányítás?
Bár maga a világ szerintem nem annyira kidolgozott és a múltról sem tudunk meg túl sokat, ami nagy szívfájdalmam, de az írónő nagyon jó válaszokat ad a fenti kérdésekre, vagy ha nem is válaszolja meg őket, de legalább gondolkodásra késztet. Ez utóbbi a trilógia nagy népszerűségét tekintve talán a legjobb dolog.
Azért szerettem különösen olvasni A beavatottat, mert végig fenntartotta a figyelmemet és annyi mindent beleképzeltem, hogy már magamon is meglepődtem, "mégis hogy juthattak ilyen gondolatok az eszembe?", "vajon ez az írónőnek is eszébe jutott?". Utoljára ilyen A varázslók-trilógia olvasásakor volt velem. Imádom ezt az érzést.
Ami viszont meglepő számomra, hogy nagyon megszerettem a főszereplőket. Beatrice nagyon jó példakép, Négyesbe pedig még 21 évesen is bele tudtam szeretni. Egyedül a gonoszak voltak egyformán gonoszak, de olyan rajongóvá váltam, hogy el tudok ettől tekinteni.
Ha még nem olvastátok, akkor feltétlenül ajánlom!



2016. december 13., kedd

V. Kiss Orsolya: A herceg fekete lovon érkezett

Egyre kevesebb romantikus könyvet olvasok mostanában, de amikor megtudtam, hogy V. Kiss Orsolya könyve részben személyes tapasztalatokon alapul és felhívja a figyelmet a bántalmazó kapcsolatokra, örömmel vállaltam, hogy elolvasom a nemrég megjelent könyvet.


A herceg fekete lovon érkezett főszereplője a 31 éves Janka, aki mindennél jobban vágyik a szerelemre, de egy gonosz hang a fejében mindig megszólal "nem vagy elég jó, nem fog téged senki szeretni". Egy napon azonban megismerkedik a munkahelyén a jóképű és országszerte híres énekessel, Dáviddal és a hang egy darabig csöndben marad, hogy aztán újra megszólaljon és figyelmeztesse Jankát, ő többet érdemel egy erőszakos férfinél.

Nagyon rövid könyvecskéről beszélünk, egy kisregényről, amelyben rohamtempóban halad a cselekmény. A szereplők egyszerűek, kissé idealizáltak, de pont ezért nagyon könnyen meg lehet őket szeretni. Bár Janka egy tizessel idősebb, mint én, de gyorsan együtt tudtam vele érezni. A munkájában sikeres, kitartó, a főnőknője folyamatosan nyírja szegényt, de ő végig próbálja tartani magát és hiába a gonosz hang a fejében, azért reménykedik. A barátnői már párkapcsolatban élnek, de ők hárman olyan jó kis társaságot alkotnak, mint a legkedvesebb sorozataimban vagy filmjeimben. Ha néhány barátnő összeül beszélgetni és iszogatni azt csak imádni lehet. Muszáj megemlíteni Janka természetgyógyász anyukáját is, akinek minden alkalomra van valami aloe verás teája, rajta nagyon sokat mosolyogtam.
A szereplőket gyorsan megszerettem, de attól el vagyok szokva, hogy ilyen gyorsan történnek az események és igazából nem derül ki, hogy mi miért történik. A cselekedetek mögött lévő érzelmek és gondolatok szinte hiányoztak a történetből, emiatt kicsit fanfiction-ra hajazott.
Annak viszont nagyon örültem, hogy az írónő kifejezetten sok oldalt szentelt Janka "gyógyulásának" és felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire ragaszkodunk a mintáinkhoz a párkapcsolatainkban is, és mennyi mindent képesek vagyunk eltűrni a látszat szeretetért és intimitásért cserébe. 
Ez tényleg egy olyan téma, amiről nagyon sokat kell beszélni, mert Magyarországon az asszonyok szoknyája még mindig túl sok mindent eltakar. Ahogy Janka története is, úgy minden más történet is sokat segít.




2016. december 9., péntek

Mahtob Mahmoody: Nélkülem soha

Talán én vagyok az egyetlen ember, aki még nem olvasta a Lányom nélkül soha című könyvet vagy nem látta legalább a könyvből készült filmet, de mentségemre szóljon, hogy a megjelenésükkor még talán tervben sem voltam és a Nélkülem soha elolvasása után ezt mindenképpen pótolni fogom.

A Nélkülem soha egy visszahúzódó kislányból lett magabiztos, de megbocsátó nő története.
Mahtobot és az édesanyját iráni édesapja fogvatartotta, bántalmazta és csak nagy szenvedések árán és rengeteg önzetlen ember segítségével tudtak visszatérni az Egyesült Államokba. Ebben a memoárban Mahtob a saját szemszögéből meséli el a gyermekkorát, az iráni időszakot és hogy hogyan nőtt fel végül az USA-ban. 



Nagyon szeretem az igaz történeten alapuló regényeket, azt amikor "csak" végigkövetjük egy ember életét, megismerjük, hogyan nőtt fel, hogyan változott a gondolkodása, melyek azok a mozzanatok, amelyek egy döntés meghozatalához vezettek nála, így számomra a Nélkülem soha telitalálat volt.
Csak a könyv első haramada szól Mahtob gyermekkoráráról és a fogvatartásról. Természetesen ez a történet legkeményebb része, de a zsarnok apa végig ott van a könyv lapjain. Nem csak azért, mert Mahtob és az édesanyja végig félnek a megjelenésétől, hanem mert egy apa képe különösen fontos egy lány életében. Az ember szereti a szüleit, bármit is tettek vele. Ezért is hangsúlyos a könyv többi része, ami nagyon jól bemutatja, hogy küzd meg Mahtob a gyermekkorában átélt traumákkal, hogyan válik belőle egy kitartó, céltudatos felnőtt, aki képes a megbocsátásra.

Én egy nagyon szimpatikus embert ismertem meg Mahtobban. Különösen csillogó szemmel olvastam a könyvet, amikor a pszichológia tanulmányairól írt és meglepő módon akkor is, amikor a vallás szerepével foglalkozott. Az elején úgy éreztem, hogy egy tündérmese ez a történet, ahol a semmiből ott teremnek a jótevők, hogy kisegítsék a főhőst, de aztán rájöttem, hogy erről szó sincs. Mahtob egyszerűen csak meglátta a szépet és a jót mindenben, mindig hálás tudott lenni. Talán túl klisésen és szentimentálisan hangzik, de ha mi is így teszünk, könnyedén tündérmese válhat a saját életünkből is.



2016. december 4., vasárnap

Könyves zárás - November

Megint eltelt egy hónap, két hét múlva már elkezdődik a vizsgaidőszak és a karácsony is nagyon gyorsan el fog jönni. Én még próbálkozom félig lefagyott kézzel is könyvet olvasni a trolimegállóban, ezért nagyon örülök, amikor a kitartásomért néha napján kapok egy kis napfényt is reggelente. Jó volt a november. Elég sokat olvastam és a könyvespolc is csak telik és telik.

Olvasások

Rövidke kis könyveket olvastam novemberben és szerintem eddig olyan még nem is fordult elő, hogy egy darab non-fiction sem volt közöttük. Három könyvről írtam külön bejegyzést, azoknak a linkjét lentebb megtaláljátok. A Popper Péter könyv igazából egy rövid összefoglaló, leendő pszichológusoknak szerintem alap, de aki pszichoterápiás érdekességekre kíváncsi, annak nem ezt ajánlom. A Szepes Mária könyvről pedig nagyon szívesen írnék, de egyszerűen nincsenek rá szavaim. Nagyon megérintett, tényleg valami varázslat keringi körül a szavait. Novemberben sem olvastam el vcs-s könyvet, de a decembert már egy vcs-s befejezésével kezdtem. Remélem a hátralévő két könyv menni fog, ha más nem, legalább a karácsony és szilveszter közötti időszakban. Most már szeretnék kitartani.

Feldmár András: Félelem, düh, agresszió és szex
Popper Péter: Lélek és gyógyítás
Marie Kondo: Tiszta öröm
Likó Marcell: Énekelt és el nem énekelt dalok
Szepes Mária: Szibilla





Beszerzések

Megint sikerült dupla annyi könyvet vennem, mint elolvasnom. Van közöttük Bookline akciós, Alexandra Európa könyvkiadós akciós, Libris spontán vásárlásos, a Likó Marci könyvet már régóta előrendeltem, a Nélkülem soha pedig reciként érkezett. De a vásároltakból hármat már el is olvastam és a negyedik folyamatban van.

Friedrich Nietzsche: Bálványok alkonya
Octave Mirbaeu: Egy szobalány naplója
Marie Kondo: Tiszta öröm
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Likó Marcell: Énekelt és el nem énekelt dalok
Mahtob Mahmoody: Nélkülem soha
Fabricius Gábor: Más bolygó
Egressy Zoltán: Szarvas a ködben
Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben




A többiek novembere: Dóri, Katacita, Tekla

2016. december 1., csütörtök

Likó Marcell: Énekelt és el nem énekelt dalok

Ha megkérdezik tőlem, hogy kik a kedvenc költőim, Ady Endre és Juhász Gyula után nehéz nem hozzátennem a felsoroláshoz még egy Likó Marcit meg egy Lázár Dodit. A nagyon végletes zenei ízlésemben a Vad Fruttik és az Esti Kornél képviselik az egyetemista éveimet. Van egy saját Béke presszónk a barátaimmal, több, mint egy éve végre tudom, hogy milyen a panel romantika, és néha kibasznám a szívemet a picsába, de végül mindig jönnek jobb napok. Emiatt borzasztó nehéz volt a bejegyzés címében leírnom, hogy Likó Marcell, mert én csak likómarcit ismerek. Ezek után már kár kifejtenem, hogy mennyire vártam ezt a kis könyvecskét, azt meg végképp ne várjátok, hogy elfogulatlan leszek, szóval az öt csillag csak képzeletben, de már most ott van a poszt végén.


Egyszer költészet napján az Orgonákat osztottam meg Facebook-on az ismerőseimmel, akkor az a szöveg és dal volt az aktuális kedvencem, most éppen az Embergépek az, de még mindig úgy érzem, hogy az Orgonák a klasszikus értelemben vett legköltőibb Likó Marci vers:

Bársonykék az ég
az orgonák lilák
az aszfalt sűrű krém
benne bóbiták

az ágakon rügyek
a rügyek zöld sebek
a zúgó lombú fák
így köszöntenek

Dühöngő pokol
az éledő tavasz
izzó napkohó
kovácsolja azt

gyümölcsöt terem
minden gyötrelem
orgonát fakaszt
a rothadó tetem

Most, hogy szétrajongtam a poszt felét, írok egy kicsit  magáról a verseskönyvről is. Már a borítója is nagyon átadja a dalok hangulatát és utal Marci életrajzi könyvére A Bunkerrajzolóra is, olyan "szocis" az egész, aminek a hangulatát máig nem tudom miért, de nagyon imádom. Rövid bevezetővel kezdődik arról, hogy hogyan születnek a dalok és mennyit segít a tökéletesítésükben Géczi János, aki A Bunkerrajzolót is írta. Ezután albumonként időrendi sorrendben elolvasható az összes dal szövege, az utolsó két lemeznél (Darabok, Tudom milyen) pedig különlegességként a dalok első változata is olvasható.
Nagyon sajnáltam, hogy több kulisszatitkot nem tudhattam meg a szövegek születéséről, igazából nem arra számítottam, hogy csak dalszövegek lesznek a könyvben, szóval maradt bennem hiányérzet. De teljesen más volt a szövegeket versként olvasni, kicsit jobban megrágni. Sok mindent észrevettem bennük, amiket eddig nem és sajnos arra is rájöttem, hogy némelyik dalszöveget rosszul jegyeztem meg.
Vad Fruttik rajongóknak kötelező, de szerintem a kortárs költészetet szeretőknek sem okozna csalódást. Én már elképzeltem, hogy 20 év múlva előveszem ezt a könyvet és újraélem vele az egyetemista éveimet.

Csillagok helyett egy videó a 10. születésnapi koncertről, amin én is ott énekeltem az első sorok egyikében...

2016. november 22., kedd

Marie Kondo: Tiszta öröm

Én abban hiszek, hogy a testi-lelki egyensúly eléréséhez nagyon fontos az is, hogy hogyan öltözködünk, mivel táplálkozunk és milyen mozgásformával tartjuk karban a testünket. A Tiszta öröm elolvasása után már abban is hiszek, hogy hatalmas jelentősége van a környezetnek és a tárgyaknak is, amivel körbevesszük magunkat.



A japán Marie Kondo második magyarul megjelent könyve (az első a Rend a lelke mindennek című) számomra újszerű módszert, szemléletet mutatott meg. Nem azt hangsúlyozza, hogy ne ragaszkodjunk tárgyakhoz, hanem azt, hogy ne vegyük magunkat körbe értelmetlen dolgokkal, találjuk meg, hogy melyek azok a tárgyak, amelyek hasznosak a számunkra és boldoggá tesznek minket.



"Személy szerint én úgy vélem, a rendrakás folyamatának lényege, hogy becsüld meg a birtokodban lévő tárgyakat, és törekedj arra, hogy olyan különlegessé tedd a kapcsolatodat ezekkel, amennyire csak lehet. Az, hogy eldöntöd, hogy fogsz tárolni valamit, azzal otthont adsz neki."

"KonMari" a könyv elején bevezet minket a rendrakás techinkájába, aztán a tárgyakat csoportokra osztva mutatja be a gyakorlati dolgokat, hogy hogyan hajtogassuk a ruhákat, hogyan tároljuk a tárgyainkat úgy, hogy a lehető legkevesebb helyet foglaljanak el és mindez még esztétikusan is nézzen ki. Az illusztrációk - főleg a hajtogatáshoz - nagyon hasznosnak bizonyultak és pluszban pedig még cukibbá tették a könyvet, ha a borító láttán nem olvadt el már mindenki. A csoportosítás után helyiségenként is kapunk ötleteket, a könyv a vége pedig tele van a szerző személyes élményeivel.
A lapokról valahogy sugárzik a nyugalom és a harmónia, nem tudtam nem elhinni a rendrakás ennyire "rendbe tesz" minket belül is, a segítségével tisztábban láthatjuk önmagunkat.
Azóta én is elkezdtem a saját rendrakásomat, ami kicsit bonyolult, mert több, mint egy éve kétlaki életet élek, de a hétvégén kiselejteztem otthon a ruháimat és az az érzés, amit azóta is érzek leírhatatlan.


2016. november 20., vasárnap

Születésnapi nyereményjáték!


A Könyvek&Kávé idén karácsonykor ünnepli a 4. születésnapját és ezt szeretném veletek  is megünnepelni! A blog szerkesztése a legkedvesebb hobbim rögtön az olvasás után, de egy kicsit küldetésként is tekintek rá, szeretném, ha egy kicsit általam is eljutna az olvasás szeretete az emberekhez. Különösen fontosnak tartom, hogy ne csak a sikerlisták élén álló könyvekről olvassatok itt, hanem olyan klasszikusokról is, amelyek bármelyik évszázadban megállják a helyüket.
Ezért idén egy 3 könyvből álló Helikon zsebkönyvcsomagot fogok köztetek kisorsolni. A 3 könyv pedig:

Oscar Wilde: A boldog herceg
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Szerb Antal: Utas és holdvilág


A játékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint hogy kitöltitek az alábbi kérdőívet, amivel segítetek nekem a blog további szerkesztésében is.
A kitöltés határideje: 2016. december 23. éjfél
A sorsolás pedig másnap, 24-én lesz és a nyertes nevét közzé is teszem még aznap itt a blogon és a blog Facebook oldalán is!
Jó játékot és köszönöm, hogy jöttök és olvastok!

2016. november 16., szerda

Őszi-téli újdonságok a Maximnál!

A novemberi-decemberi időszak nagyon sűrű könyvmegjelenések szempontjából. A Maxim Kiadó is több, mint 20 újdonsággal készül a bekuckózós időre és a karácsonyra. Ezek közül most megmutatom azokat, amik a legjobban felkeltették az érdeklődésemet, de a teljes listát is elérhetitek ITT.

Julie Murphy: Dumplin' - Így kerek az élet
Várható megjelenés: 2016. november 25.
Egy inspiráló történet a középiskolás Willowdeanről, aki megmutatja, mennyire fontos elfogadni magunkat úgy, ahogy vagyunk, hogy az életben esélyünk legyen az igaz boldogságra.



Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek
Várható megjelenés: 2016. december 9.
A ​​háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit… 
Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak. 
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.




David McCullough: A Wright fivérek - A repülés szerelmesei
Várható megjelenés: 2016. november 25.
David ​​McCullough elmeséli nekünk az amerikai Wilbur és Orville Wright történetét. Kik voltak ők, és vajon azt érték el, amit szerettek volna? Ezen férfiak jóval többek voltak, mint iskolázatlan Dayton kerékpárszerelők, akik véletlenül sikeresek lettek, bennük kivételes bátorság és elhatározottság lapult, intellektuálisak, érdeklődők, és szüntelenül kíváncsiak voltak, ezek pedig meghatározó jelzőik voltak már felnevelkedésüknek is. A ház, amiben éltek, elektromosságtól és vízvezetékrendszertől mentes volt, viszont tele volt könyvekkel, amelyeket főként lelkész édesapjuk vitt haza, így folyton olvastak, művelődtek. 
Amikor együtt dolgoztak, egy probléma sem volt leküzdhetetlen. Wilbur minden kétséget kizárólag egy zseni volt. Orville olyan mechanikus leleményességgel bírt, amilyet kevesen ismernek. Azok a tények, hogy csupán középiskolai képzettségük és kevés pénzük van, kapcsolataik pedig alig akadnak néhol, sosem szabtak gátat terveiknek. Semmi sem állíthatta meg őket, még az sem, ha az életüket kellett kockára tenniük.




Clare Mackintosh: I Let You Go - Az igazság pillanata
Már megjelent!
Egy tragikus baleset. Minden olyan gyorsan történt. Senki sem láthatta előre, még ő sem. Vagy mégis?
Jenna Gray élete egyetlen pillanat alatt változott rémálommá. Utolsó reménye a továbblépésre az, ha mindent maga mögött hagy, és új életet kezd. Kétségbeesetten vágyakozva a menekülésre, Jenna egy elhagyatott kis házikóba költözik a walesi tengerparton, ám félelmei, gyásza, valamint emlékei arról a szörnyű novemberi éjszakáról, ami örökre megváltoztatta az életét, nem hagyják nyugodni.
Ray Stevens felügyelőnek kell igazságot szolgáltatnia Jennának, aki minden szülő rémálmát éli. Elszántsága az ügy megoldása érdekében átlép egy határt, amikor már nemcsak a szakmai, hanem a magánélete is összefonódik a nyomozással. 
Amint Ray és csapata megpróbálja felderíteni az igazságot, Jenna lassan észreveszi a lehetőséget egy boldogabb jövőre. Ám múltja nem hagyja nyugodni, a következmények pedig elsöprőek lesznek.


Az újdonságokat 30% kedvezménnyel előrendelhetitek EZEN a linken, a szállítás 2 könyvtől ingyenes.

2016. november 15., kedd

Feldmár András: Félelem, düh, agresszió és szex

"A szeretet legegyszerűbb definíciója az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak."

Az előző hónapban Mérő Lászlóval elsőztem, a november pedig végre Feldmár Andrással indult. Ahány szakértő, annyiféle stílus, sztori, tapasztalat, de aki szórakoztató és érthető pszichológiára vágyik, az egyre inkább tobzódhat a különböző könyvek között.



A Félelem, düh, agresszió és szex a szerző sokadik "kiskönyve" a HVG gondozásában, de eddig talán ennek a legkeményebb a témája. Féltem tőle, hogy nagyon fel fog zaklatni, mert olyan embernek tartom magam, aki egy légynek sem tud ártani, de úgy érzem már az első sortól kezdve betalált nálam a könyv és nem volt sok(k).

A könyv nem egy komplex, egész valami. Három részből áll, amelyek egy hosszabb bevezetővel indulnak, aztán  kérdés-felelet formájában folytatódnak. Váltakoznak a témák, a saját tapasztalatok (sokszor saját családi élmények) keverednek a tankönyvi dolgokkal és az egészet körüllengi valami belsőséges, különleges hangulat. Aki hallotta már Feldmár Andrást, akár csak videóban is beszélni, az tudja mire gondolok.
Két rész érintett meg különösen, amikor az erőszakolókról volt szó és azok a részek, amikor a hipnózist a leghétköznapibb értelemben használta. Hihetetlen volt belegondolni, hogy milyen könnyen hipnotizálhatnak minket mások és mi milyen könnyen hipnotizálhatunk másokat.
Divat lett pszichológia témájú könyveket olvasni, de ha legalább egy kicsit is hatnak arra az emberre, aki olvassa őket, akkor ez egy nagyon hasznos divat.
Ezután már Feldmárt is szívesen veszek majd a kezembe, ha kell egy kis lazítás a tankönyvek mellé.




2016. november 3., csütörtök

Könyves Zárás - Október

Úgy érzem nagyon gyorsan eltelt az október, sokkal gyorsabban, mint a többi hónap, talán azért, mert nagyon vártam már a szünetet és hogy hosszabb időt töltsek itthon. De lassan már a szünetnek is vége és olvasás ügyileg nem állok valami jól, nem úgy a beszerzéseket tekintve.

Olvasások
Kezdek rájönni, hogy az egyetem semmiben sem befolyásolja, hogy mennyit olvasok, úgyhogy az elmúlt hónapban egyszerűen csak nem volt annyi kedvem olvasni, de így legalább tudtam magam tartani a posztokkal és mindenről sikerült írni.
Összesen 3 darab könyvet olvastam el, és sajnos ebben most vcs-s nem volt, de már rajta vagyok az ügyön.

Mérő László: Az érzelmek logikája {poszt}
Ezzel a könyvvel bebizonyosodott számomra, hogy egy pszichológiai témájú könyvért is lehet úgy rajongani, mint egy jó regényért. Októberben vettem és nem tudtam letenni.

Izolde Johannsen: Róma (A kárhozat éjjele 1.) {poszt}
Régóta várt már rám ez a reci, de végre be tudtam fejezni. Különleges vámpíros történet, de a legjobban a történelmi háttér tetszett benne.

J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek {poszt}
Megjelent és gyorsan frissen el is olvastam,  Nagyon jó volt újra elmerülni a varázsvilágban. Az elején még meg is hatódtam, ahogy a régi érzéseket előhozta belőlem. Nincs mese, megöregedtünk 
mi is.




Beszerzések
Összesen 11 darab könyvet vettem, amiből 9 pszichológiai témájú és 8 non-fiction. Még mindig könyörtelenül kihasználom a könyves akciókat, a probléma csak az, hogy egyre több akció van. De íme a nem rövid lista:

Jeanne Ryan: Nerve - Idegpálya
J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés
Mérő László: Az érzelmek logikája
Singer Magdolna: Asszonyok álmában síró babák
Popper Péter – Ranschburg Jenő – Baktay Miklós – Baktay Zelka: Szegény nők, szegény férfiak
Popper Péter: Lélek és gyógyítás
Csepeli György – Kígyós Éva – Popper Péter: Magára hagyott generációk
Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban 
Scott B. Rae: Etikai döntések
Eliot R. Smith - Diane Mackie: Szociálpszichológia


Ez a hónap a bejegyzések szempontjából is elég jó volt, összesen 7-et írtam, ebből 4 könyvajánló, 2 book tag és egy pedig még a szeptemberi a zárás.

A többiek októbere: Dóri, Katacita, Tekla

2016. november 1., kedd

J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Nem éreztem, hogy annyira vártam, hogy annyira hiányzott, hogy annyira a gyermekkorom része lenne a Harry Potter varázsvilága, csak mikor az első néhány oldal után meghatódva könnyeztem. Hát újra itt vagytok...felnőttetek...gyerekeitek születtek, és már ők is a Roxfortba járnak!



És velük együtt mi is felnőttünk, sok mindenben változtunk, máshogy gondolkodunk, másfajta könyveket olvasunk, de szerintem sokan egyetértenek velem abban, hogy a Harry Potter az egyik első könyv lesz, amit a már olvasni tudó gyerekünknek a kezébe adunk majd.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek nekem egy kis nosztalgia, egy kis visszatekintés és egy adag megnyugtatás is volt, hogy az úgy szeretett szereplőim nem tűntek el és, hogy valahol bennem mindig is élni fognak.
Azonban Harryék már igazi felnőttek lettek, akik dolgoznak és mellette gyereket nevelnek, és pont Harry kisebbik fia, Albus lesz az, aki most a galibát okozza, nemcsak a szüleinek, hanem az egész varázsvilágnak. 

Tudvalevő, hogy az írónő szinte csak a nevét adta a könyvhöz, vagyis a színdarabhoz, de én a különbséget inkább csak a formában vettem észre. Nyilvánvalóan egy szövegkönyvben nagyrészt csak párbeszédek és néhány megjegyzés található, nincsenek hosszú leírások, a képzeletnek még jobban dolgoznia kell. És egy színdarab sokkal rövidebb, tömörebb, nincsenek fölösleges megszólalások. Így persze, hogy más volt ezt a történetet olvasni.
Amellett, hogy sokkal gyorsabban történt minden, sokkal hétköznapibbnak éreztem az egészet. Tetszett, ahogy megjelenítették Hermione és Ron kapcsolatát a Harry és Albus közötti "apa-fia gondok" pedig tényleg nagyon életszerűek voltak. Persze csak ha kivesszük belőle azt a részt, hogy "az apám megmentette a világot Voldemorttól és ezért...". Aztán sorolhatnám még, hogy mennyi mindenen derültem és örültem, de szeretnék teljesen spoilermentes maradni. Amit viszont nagyon fájlalok az az, hogy Ron, a legnagyobb kedvencem karakterét szerintem nagyon elszúrták, legalábbis bennem nem váltotta ki azt az érzést, mint az előzőekben.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek egyszerűen más. Más a formáját tekintve, másról szól, mint a regények, egyszerűen valami olyan után van, ami már le van zárva. Szerintem.
Nagyon jó volt kicsit visszatérni és jól szórakoztam az alatt a pár óra alatt, ameddig végigolvastam, de csillagozni nem fogom, mert nem tudnék elfogulatlan lenni.
A színházi előadást viszont nagyon szívesen megnézném.


2016. október 31., hétfő

THE HALLOWEEN BOOK TAG

Nálam a Halloween a tökfaragásból és a boszorkányujj sütésből áll, de a jövőben szeretnék majd ezen változtatni, mert ha amerikai koppintás, ha nem, szerintem egy jópofa, hangulatos ünnep. Hoztam most egy halloweeni book taget, ami talán egy kicsit hangulatosabbá teszi ezt az estét nektek és nekem is.
A tag-et INNEN fordítottam le, bátran töltsétek ki ti is!


A legborzongatóbb olvasmány Halloween-ra
Már az első kérdésnél nehézségekbe ütköztem, ugyanis kifejezetten Halloween-ra való könyvet nem igazán olvastam még. Néhány thrillert tudnék itt megemlíteni (Holtodiglan, Pszicho) na és ott van még a Vérbe öltözött Anna, ami tök jól illik ide, csak az a bökkenő, hogy szerintem nem volt félelmetes. Ja igen, engem egyébként is nehezen lehet megborzongatni.

Mindenidők legfélelmetesebb könyvborítója
Rögtön a Stephen King könyvek borítói ugrottak be. Például ez:



Ha elmehetnél egy íróval édességet gyűjteni (Trick-or-Treat), ki lenne az?
Kezdem úgy érezni, hogy széttrollkodom ezt a tag-et, de én Elizabeth Gilberttel mennék, mert biztos valami tök ötletes jelmezbe öltözne és végignevetnénk az egészet.

Ha beöltözhetnél egy könyves szereplőnek, ki lenne az?
Bellatrix Lestrange, ez egyértelmű, főleg, ha ijesztgetni szeretnék. De ha nem szeretnék sokat készülődni, akkor nagyon jó Luna Lovegood lennék a mostmár szőke hajammal.
Egyébként általános alsóban egyszer voltam Hermione farsangkor, Sajnos nekem is olyan a hajam vasalás és festés nélkül, mint neki az első filmekben.
És hagy írjak már nem könyveset is. Nagyon szívesen lennék Vanessa Ives a Penny Dreadfulból (imádom Eva Green-t!) és a legújabb kedvencem pedig Harley Quinn (annyira menő!).



Ha találhatnál valamit a Trick-or-Treat szatyrodban (bármelyik könyvből), mi lenne az?
Időnyerő! Nem használnám egetrengető dolgokra, csak elmennék egy-egy előadásra, koncertre vagy bármilyen programra a barátaimmal, amikre most az óráim miatt nem tudok

Melyik kitalált világban mennél a legszívesebben édességet gyűjteni?
A Harry Potterben nem gyűjtenek édességet, de ott van a hatalmas lakoma és a szellemek előjönnek és egy tróóóóll lent a pincében. Gondoltam szólok. :D

Melyik könyves gonosztevővel nem futnál össze szívesen egy sötét sikátorban Halloweenkor?
Olyan jó lenne bármelyik könyves gonosszal találkozni. :D

Minek öltöznél be a legszívesebben, vámpírnak, zombinak, vérfarkasnak vagy árnyvadásznak?
Még mindig romantikus a lelkem, szóval természetesen vámpírnak, a színem már meg is van hozzá.

Válassz egy édességet a Harry Potterből, amit a legszívesebben találnál a Trick-or-Treat szatyrodban?
Bogoly Berti-féle mindenízű drazsé.

Melyik a kedvenc halloweeni édességed?
Nem vonzanak már a különböző nyalókák, csokik, inkább a saját készítésű, ötletes sütik, rágcsák, és persze bármi, ami sütőtökös.




2016. október 27., csütörtök

Mérő László: Az érzelmek logikája

Szeretnék nektek több pszichológiai, önismereti témájú könyvről írni, és azt hiszem érdemes ezt a sort egy Mérő László könyvvel elkezdeni.
A szerzőt nem lehet elfogultsággal vádolni, mert matematikus-pszichológusként nem hisz a légből kapott elméleteken, hanem helyette a megalapozott érvekben. Talán ezért is tetszett annyira az első könyv, amit tőle olvastam.



Az affektív pszichológia foglalkozik mindennel ami az érzelmeinkkel, hangulatainkkal, motivációinkkal kapcsolatos. Mérő László Az érzelmek logikájában egy tömör, de nagyon átfogó képet ad erről a területről. Az alapoktól kezd, bemutatja a legelső és a legjelentősebb kísérleteket és végül eljut napjainkig, amikor már teljesen megalapozottá és elfogadottá vált, hogy érzelmeink elengedhetetlenek a gondolkodáshoz. Emellett olyan pluszról is olvashatunk, mint a gazdaságpszichológia és a munkahelyi motiváció témája.

Van egy csúnya, vastag tankönyvem affektív pszichó témában és bár azt is szeretem forgatni, mégis inkább ez a könyv hozta meg a kedvem a témához. A szerző meglepően érthetően fogalmaz, beleépíti a saját élményeit és tapasztalait a leírtakba és még egy-két poén elsütésére sem sajnálja az időt. Szerintem ilyen egy laikusoknak tökéletesen megírt könyv.
Az én kedvenceim persze nem a patkányos kísérletekből kerültek, annál azért érzékenyebb lélek vagyok, de először ebben a könyvben olvastam a tanult optimizmusról és a depresszív realizmusról. Ugye milyen gyönyörű kifejezések? Ennél már csak a mágikus realizmus a szebb, hogy kicsit elrugaszkodjunk a földről.
A gazdaságpszichológiai résztől viszont nagyon viszolyogtam, mondván, hogy ez nekem már túl "reál", de annyira érthető volt az egész és örülök, hogy valamennyire ezzel a területtel is megismerkedtem.

Nem találkoztam még olyan emberrel, akinek ne lett volna konkrét álláspontja az érzelmek fontosságáról, így bártan ajánlom ezeknek az embereknek a könyvet, mert lehet majd a feje tetejére állít bennük mindent.




2016. október 25., kedd

Izolde Johannsen: Róma

Bár sokak számára hihetetlennek tűnhet, de a Twilight előtt is születtek vámpírregények, és nemcsak külföldön, de magyar író tollából is.



A vámpírok mindig megmozgatták az emberek fantáziáját, különleges élőhalott voltukkal, a nem mindennapi táplálkozásukkal és mondjuk ki, egyszerűen van bennük valami szexi.
A Róma című regényben, amely A kárhozat éjjele trilógiának az első kötetébem, az írónő nagy fába vágja a fejszéjét, végigkalauzol minket a Római Birodalom hosszú-hosszú történetén mindezt egy vámpír szemén keresztül.
Caspar egy kelta törzsfő fiaként látja meg a napvilágot, ám a családját hamar elveszti és kamaszkoráig a rómaiak rabszolgaként tartják, csak a tetoválásai árulkodnak ősi származásáról. Vámpírként végig átéli a Római Birodalom felvirágzását és bukását, miközben emberek, vámpírok és félvérek bukkannak fel az életében, hogy aztán örökre el is tűnjenek belőle.

Hadrianus fala, aminek az építésénél Caspar is jelen volt.


Klasszikus vámpírregényeket nem olvastam még (szégyellem is érte magam), ezért csak a kortárs művekkel van összehasonlítási alapom, de azokkal szinte összehasonlíthatatlan Izolde Johannsen könyve. Nem a szerelemért küzdő vámpírt mutatja be, hanem egy szenvedélyesen közönyös lényt, aki sokszor érzelemmentesen és magányosan, de mindig túlél, miközben lassan mindenki meghal és egy általa gyűlölt birodalom pusztul el mellette.
Van ugyan néhány személy Caspar életében, aki fontos a számára, de ezek a kapcsolatok nincsenek úgy kibontva, ahogyan szerintem sokszor a szereplők motivációja sem volt egyértelmű. Ez egy statikus regény volt számomra. Folyamatosan izgultam olvasás közben, de pont emiatt nem voltak kiugró részek.
Az ókori környezet, az amfiteátrumok, a paloták, a különböző császárok, az ármány, a bukás és a bűntetés viszont nagyon jól megjelenik a regényben. Nagyon nagy falat volt egy ekkora korszakot ilyen formában megírni, de nekem elnyerte a tetszésemet. A kedvencem pedig egy nagyon jó gondolat volt arról, hogy miért táplálkoznak a vámpírok emberi vérrel és mit éreznek közben. Remélem elolvassátok a regényt és ti is rábukkantok.





2016. október 22., szombat

Kell egy kávé! BOOK TAG

Hikari oldalán láttam a napokban ezt a kávés book taget és arra gondoltam ezt muszáj megcsinálnom, ahogyan kávé nélkül nem indul el számomra a nap, úgy legalább egy könyv is mindig van nálam bárhová megyek.



FEKETE KÁVÉ - Egy sorozat, amibe nehéz belerázódni, de utána nem tudod letenni
Mostanában nem nagyon olvasok (végig) sorozatokat, így egy régebbi élményhez nyúltam vissza. A Szent Johanna Gimihez már 3-4 évvel ezelőtt is öregnek éreztem magam, de a nagy rajongótábor hatására gondoltam legalább az első részt elolvasom, hogy ne anélkül mondjak róla véleményt. Végül persze mind a 8 részt elolvastam. Most már biztos öreg vagyok hozzá, de az akkori önmagamnak még pont belefért.

BORSMENTÁS MOKKA - Egy könyv, ami a téli időszakban nagyobb népszerűségnek örvend
Az Egy különc srác feljegyzéseit karácsony és újév között olvastam először, azóta a télről valahogy mindig ez a könyv jut eszembe, pedig nem csak télen szoktam ám újraolvasni.

FORRÓCSOKI - A kedvenc gyerekkönyved
10 12 éves korom előtt nem nagyon olvastam kedvtelésből, aztán megfordult velem a világ (ebben feltehetően kognitív folyamatok játszotta szerepet, de hagyjuk a szakmázást :D). A két első könyvem az egy A neveletlen hercegnő naplója rész volt, a másik pedig Lois Lowrytól a Nyáron történt. Az általános iskolás kötelezők közül viszont a Bezzeg az én időmben-t nagyon szerettem, és persze a Micimackó iránti rajongásom is ebből az időszakból ered.

DUPLA ESZPRESSZÓ - Egy könyv, ami az elejétől a végéig izgalmas volt
A továbbiakban próbálok az idei olvasmányaim közül választani, ilyen volt a Holtodiglan is, aminek már ismertem a sztoriját, mert a filmet már láttam, de mégis végig le tudott kötni, is ugyanúgy izgultam közben mintha nem tudnám mi fog történni.

STARBUCKS - Egy könyv, amit mindenhol látsz
Egyértelműen Paula Hawkinstól A lány a vonaton. Még nem olvastam, de szeretném elolvasni a film megnézése előtt, bár elég vegyes véleményeket olvasni róla.

HIPSTER KÁVÉZÓ - Egy alulértékelt könyv
Ez egy nagyon szubjektív dolog, az egyéni ízlésen múlik. A boszorkány ideje például szerintem alulértékelt, de igazából csak azért, mert nem mindennapi könyv és kevés embernek igazodik az ízléséhez.

A TÖKÉLETES KEVERÉK - Egy könyv vagy sorozat, ami keserédes volt, de mindeközben tökéletes
Irvin D. Yalomtól az Amikor Nietzsche sírt, mert rossz időben volt jó helyen. Egyszerre szenvedtem és gyönyörködtem miközben olvastam.

HOPPÁ! Véletlenül koffeinmenteset kaptam! - Egy könyv, amitől többet vártál
Nagyon vártam Clara Bensen Poggyász nélkül című nonfictionjét a nyáron, de nagy csalódás volt, olyan semmilyen volt az egész.

Töltsétek ki ti is bátran a tag-et a forrás megjelölésével, vagy csak írjátok meg ide  kommentben a válaszaitokat, kíváncsian várom őket! :)


2016. október 16., vasárnap

Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Nem szerettem volna szó vagyis bejegyzés nélkül hagyni ezt az olvasmányélményemet, mert egy előző posztban eléggé lehúztam az írónőt és az Egy boltkóros naplóját, de ezúttal nagyon pozitív élményben volt részem.



A Hová lett Audrey? elsősorban fiataloknak szóló regény, de a témája és az írónő humora miatt szerintem bárkinek szórakoztató lehet.
Audrey egy átlagos 14 éves lány volt a titokzatos iskolai incidens előtt, aztán magántanuló lett, most pedig állandóan otthon van és napszemüveget hord akár egy filmsztár. Az ő kameráján keresztül ismerhetjük meg a Turner család tagjainak roppant mulatságos életét. Az anyukáját, akinek a Daily Mail a bibliája, az apukájáét, aki a tipikus alkalmazkodó vagy éppen puhány apa, a számítógépfüggő bátyját és a kisöccsét, akinek olyan az agya, mint egy szivacs, minden hülyeséget megjegyez. És persze van egy kis tini szerelem is a történetben, de a lényeg végig a szórakoztatáson van egy pici komolysággal vegyítve.
Audrey nagyon ironikus, humoros alkat és mivel sokat figyel, de keveset beszél, nagyon jól látja az embereket maga körül.Az ő gyógyulása mellett a családban is végbemegy egy változás a sok-sok "hétköznapi kaland" segítségével. 

Én nagyon gyorsan végigszaladtam ezen a könyvön és nálam pont megfelelt annak, amiért íródott. Jókat mosolyogtam, sőt  néhol még nevettem is rajta. Ahogy az ilyen történeteknél szokás, eléggé felnagyítottak voltak a szereplők tulajdonságai, de pont ezért volt az egész olyan szórakoztató. 
Persze emiatt  Audrey gyógyulásának folyamata nem sok figyelmet kapott, de számomra nem volt túl hirtelen a változás. Saját tapasztalatból tudom, hogy azt sokszor még magunk sem vesszük észre rögtön, egyszerűen csak úgy megtörténik és várja, hogy végre eszméljünk már rá.
A Hová lett Audrey? ugyanarra az alapra épül, mint az írónő Boltkóros könyvei, de valahogy nekem mégis sokkal sokkal jobban tetszett, egyetlen ponton sem éreztem erőltetettnek. Könnyed kikacsolódásként mindenkinek ajánlom.

"Annyi nevetéssel tartozik nekem az élet! Néha remélem, hogy az elmulasztott nevetések elraktározódnak bennem, és ha meggyógyulok, mind egyszerre törnek fel egy gigantikus, huszonnégy órás röhögőgörcsben."