2016. október 13., csütörtök

Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten

A cipésznek nincsen cipője, a pszichológusok meg őrültebbek, mint a pácienseik, vagy csak mindannyian emberek vagyunk és nem tudjuk mindig kézben tartani a dolgokat?
Dr. Jakob Jakobi pszichoterapeutát elhagyta a felesége, a páciensei hiteltelensége miatt már nem járnak hozzá és szegény olyanannyira nem dúskál már a pénzben, hogy a rendelőjét sem tudja fenntartani. Egy szerencsétlen (és nagyon vicces) "balesetnek" köszönhetően találkozik Abel Baumann-nal, a cirkuszi bohóc-ügyvéd-orvossal (és még folytathatnám tovább), aki azt állítja ő maga Isten és segítséget kér Jakobtól.
Kettejük helyzete rengeteg érdekes szituációt szül, miközben elmosódnak az addig sem létező határok terapeuta és páciens között, és már azt sem tudni ki kezel kit.



"– Egyesek azt mondják, hogy a bűnbeesés miatt az embert kigolyózták a paradicsomból.
– Az egy marhaság! – rázza indulatosan a fejét Abel. – Én soha sehonnan nem tiltottam ki senkit! Pláne almaevésért!"

A fülszöveg alapján nagyon megtetszett ez a történet, a megjelenése utána pár nappal, a Könyvhéten meg is vettem, de még csak most jött meg hozzá igazán a kedvem. Azt vártam, hogy egyszerre lesz szórakoztató és komoly, vagy inkább egyszerűen csak arra voltam kíváncsi, hogy mit lehet kihozni egy ilyen egyedi témából.
Kaptam a szórakoztatásból, bár olvastam már viccesebb könyveket idén és kaptam magvas gondolatokat is egy keveset, de valahogyan semmiből sem volt elég, félig tudott csak meggyőzni.
Mindkét szereplő nagyon szerethető volt az esetlensége miatt, a legjobban Jakob rácsodálkozásait és "nagyon jól" levezetett gondolatmeneteit szerettem arról, hogy "Akkor Abel most tényleg Isten? Hisz tudta mire gondolok!", de a kedvencem Abel azon képessége, hogyha ők ketten kávéztak akkor soha nem fogyott ki a kávé a csészéjükből.
Úgy érzem maga az ötlet nagyon jó volt és volt a történetnek egy alaphangulata, ami nagyon belém égett, de összességében kicsit csalódtam, úgy érzem ebben a sztoriban sokkal több volt. Körülbelül a közepétől volt egy olyan érzésem, hogy milyen jó lenne ezt egy európai vígjátékként megnézni a tv-ben valami szürke, őszi szombat estén, de mint olvasmány, nem tudott úgy lekötni. Még akkor sem, ha ez volt a 400. elolvasott könyvem...

"Egy s más azért megy – mondja. – Mégiscsak én vagyok Isten." 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése