2016. október 16., vasárnap

Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Nem szerettem volna szó vagyis bejegyzés nélkül hagyni ezt az olvasmányélményemet, mert egy előző posztban eléggé lehúztam az írónőt és az Egy boltkóros naplóját, de ezúttal nagyon pozitív élményben volt részem.



A Hová lett Audrey? elsősorban fiataloknak szóló regény, de a témája és az írónő humora miatt szerintem bárkinek szórakoztató lehet.
Audrey egy átlagos 14 éves lány volt a titokzatos iskolai incidens előtt, aztán magántanuló lett, most pedig állandóan otthon van és napszemüveget hord akár egy filmsztár. Az ő kameráján keresztül ismerhetjük meg a Turner család tagjainak roppant mulatságos életét. Az anyukáját, akinek a Daily Mail a bibliája, az apukájáét, aki a tipikus alkalmazkodó vagy éppen puhány apa, a számítógépfüggő bátyját és a kisöccsét, akinek olyan az agya, mint egy szivacs, minden hülyeséget megjegyez. És persze van egy kis tini szerelem is a történetben, de a lényeg végig a szórakoztatáson van egy pici komolysággal vegyítve.
Audrey nagyon ironikus, humoros alkat és mivel sokat figyel, de keveset beszél, nagyon jól látja az embereket maga körül.Az ő gyógyulása mellett a családban is végbemegy egy változás a sok-sok "hétköznapi kaland" segítségével. 

Én nagyon gyorsan végigszaladtam ezen a könyvön és nálam pont megfelelt annak, amiért íródott. Jókat mosolyogtam, sőt  néhol még nevettem is rajta. Ahogy az ilyen történeteknél szokás, eléggé felnagyítottak voltak a szereplők tulajdonságai, de pont ezért volt az egész olyan szórakoztató. 
Persze emiatt  Audrey gyógyulásának folyamata nem sok figyelmet kapott, de számomra nem volt túl hirtelen a változás. Saját tapasztalatból tudom, hogy azt sokszor még magunk sem vesszük észre rögtön, egyszerűen csak úgy megtörténik és várja, hogy végre eszméljünk már rá.
A Hová lett Audrey? ugyanarra az alapra épül, mint az írónő Boltkóros könyvei, de valahogy nekem mégis sokkal sokkal jobban tetszett, egyetlen ponton sem éreztem erőltetettnek. Könnyed kikacsolódásként mindenkinek ajánlom.

"Annyi nevetéssel tartozik nekem az élet! Néha remélem, hogy az elmulasztott nevetések elraktározódnak bennem, és ha meggyógyulok, mind egyszerre törnek fel egy gigantikus, huszonnégy órás röhögőgörcsben."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése